10. nap - Wavin our banner over the place

Bizony, bizony most jön a nagy durranás! Nem, nem az, hogy a kilenc után tíz jön, bár bizonyára ennek felismerése meg nem nevezett kultúrkörökben igen nagy erény.
Még mindig nem lövöm le az előző bejegyzésekben késleltetett magyarázatokat, majd csak a végén, hogy sikerüljön kerek egészre a kis történetünket, ami nem épp mesekönyvbe illő; ezért írom ide.
Vagy összejön, vagy nem. Végtére is csak egy farkincáját lóbáló majmocska vagyok, ami örül, ha néha meg tudja csapkodni valaki fültövét.

Na, kezdem is. Már kora délelőtt a szimplába toltuk a pici popsink, vigyorokkal meg a kellő lendülettel a naphoz. Ha jól tudom az a vendéglátóipari egység 12-kor nyit, na mi akkora ászok voltunk, hogy 10-kor kinyitották. Vagy ha 2-kor nyit, akkor 12-kor nyitották ki, de ez valószínűtlenebb. A zöld részen (aki ismeri a helyet az tudja hol van, aki nem annak itt a definíció: emelet, a kislépcső után balra, balra, be. Kb zöld az egész rész, növényekkel meg ilyenekkel. Ezért is hívják zöld résznek. Majdnem szemben a menzával.) Ott énekelgettünk még, ötleteltünk előtte kicsit, a végeredményt meg majd felpakolom muzikvideósszlájdsóval tyúbra. Volt szernecsém, háh, kis dicsőség, többször elénekelni és megtanítani a srácoknak és lányoknak(fr) a Csitári hegyek alatt cimű népszerzeményt amit ahogy én vettem le 70%-ra nagyon jól tudtak. Azért 70%,mert a büdöséletbe a helyes kiejtést nem tudnám megtanítani nekik, a pontos dallamot sem, és néhány helyen máshogyan hajlítottak, de ehhez persze én nem értek.
Egy kicsit plusszos kibaszás is volt ez, mert mi magyar húdenagyonmájer ifjak keveset konyítunk a zenéhez. Jó tucctucc meg fejrázás a metálra meg pattogás, pogozás, ugrabugra a kövön hogy hipp-hopp meg a többi. Az francia srácok meg hát, tudtak. A csitári dallamát 3-4 próba után simán elfurulyálták, meg tudnak játszani dobon, csörgődobon, gitáron már aki és éneklés dolgában gyakorlottabbak is. Jelentem alássan ének dolgában nem vertem a földet, köszönhető a sulis énekóráknak vagy valami ilyesmi. Ez még mindig nem jelenti azt, hogy az iskola a jó, a kórusóra volt több esetben az. Félre ne értsük már.:)
Így vált lehetségessé a gyors dallam és szövegtanulás, nameg a hangszer használat. (Szintén kitérek erre még, a külön zenés posztban.)
Ebédig még próba, próba, próba, a dalok 5/6-odát felvettük a stúdióban. Virítottam kalapban, a stúdiós srác meg is kérdezte ebédnél, hogy nem-e ismerhet valahonnan, mert ismerős vagyok. Hát mondtam köszi, ő is ismerős (komolyan, de nagyon úgy érzem, csak mert elég ritka karakterfigura. már mint az ő karaktere a ritka) felhoztam 1-2 Art Macabre-s performanszot, gödörben meg fringe-n de nem. Mostanában nem is igazán feszítenék ezzel a ranggal, de azzal hogy ismerem a tagokat, azzal igen.:) Ebédke után teli pocakkal igazán cukkermukker volt énekelni (aki tudja milyen az tudja, aki nem annak elmondom: nem könnyű, ki hitte volna. légzés ide, légzés pociba meg tüdőbe a poci jobb meg hazsnálhatóbb de ha kajcsi van benne az gáz.) Összejött a nirvana is, kicsit cover de jó lett. Ilyenben úgysem hallottam még. Főleg ilyen erős francia akcentussal.
Délután nyugis vegetálás, képkészítés, elrambóskodtam szolídan a szimplában, mármint kultúrrambóként. Dekor kész, képek kész, már csak énekelnünk kell majd a megnyitón.
Azér a sunyesz gyomorgörcs lájtosan befigyelt úgy az indulásnál, gondolom nem voltam egyedül. Ismerősök szülűk és hasonló állatfajok. Gáz poén, de azért használható ez is. Kis bréjnsztormint még az egész előtt, kis csapatépítés, ki mit tanult. A megnyitón éneklés, nem volt olyan jó mint a stúdióban, de tetszett mindenkinek. Aztán a szimpla közepén táncikálás, popsirázás (nekem az előző este figyelt be kicsit,kicsit). Egyik szimplás pultoscsaj is beszállt, néhány csapattag ismerőse is, de ők nagyon nagyon kevesen voltak. Vivi faterja is rázott kicsit, pislogtam is, nameg ha lett volna rajtam kalap, megemelem. Megjegyezném hogy a már betévedt alternatív-kortárs-mindenképpász-értelmiség nézett ránk, mindent-nem-értő arccal, meg azok is, akik bejöttek, független politikai, nemi identitásukra és zenei ízlésükre. Megjegyzem a két dobot nehéz is lett volna nem észrevenni és a csoportosulást sem ott középen. A francia srácok elvitték az egészet a vállukon, tradis tánc-harccal, sima tánccal, Sagával (ez ilyen helyi csipőrázós tánc egy kis limbós beütéssel néha-néha). Kb 7:30 pm-kor le is léptünk. Folytattunk a privát bulit a kazinczy utcában. A srácok (fr) természetesen (mit is várhatnánk) kis magánszámot kanyarítottak, megint kamillázhattunk. A végén és közben is közös éneklés, egymás karba borulás, újra sírás mint a 9.nap estején amit elfelejtettem leírni, mert azt hittem a 10.napon volt, de valójában nem. Aznap volt az ajándékozás után kis-zenés parti, Saga tanulás, kis meditáció Vandával (Zóra, Vanda és Péter aka Pirula voltak a magyar fejei a dolognak, kalaplengetés nekik minduntalan. Nem tömjénezés, összerakták. Faszán.) A meditáció végén karba borulás, sírás, sajnálás,hogy vége van. Kissrácok és kislányok még ők. Tőlünk is sokan. (19 azt hiszem én voltam egyedül a diákoknál, nagyrészük 16-17 körüli) Levélírás egymásnak, Sweet J becenevű alacsony, jóarc srác egy levélben megköszönte a türelmem, a tanítgatásaim és a poénjaim. A végére ezt írta: stay as you are. Köszöntem.

Megköszöntem a vezetőjüknek a már említett új nézőpontot, és hálám és örömöm fejeztem ki. Őszintén. Jó volt. Sokat tanultunk. Nincs kétség.

Szóval 10.nap estéjén sírás megint. Sweet J-nek azt mondtam, 'Somebody cryin' inside' Lepacsiztunk, ölelkezés, sok szerencse meg minden jó kívánása. Nem sírtunk mint az igazi férfia. A tv-nekem ezt mondta. Nem mintha hallgatnék rá. Csupán nem kell a gyorsanmúló erőszipoly letargia. Nem a világ vége jött el. Max úgy érezték néhányan.

Aznap este úgy gondoltam, kell csinálni valami nem megszokottat. Jó stílusosan. Megint kitérnék, a hajón avanzsáltam kicsit mássá, asszociatívabbá és vizuálisabbá és elhatárolódotabbá a nagy egyésszel szemben. Ennek is köszönhetőek a kis sunyi,ilyenolyan, néha érthető néha nem gerilla akcióim, meg a többi. Nameg köszönhető a manócskának is, a szerencsének és a 'jó időnek'. Na a végére kellett egy közhely is, így teljes.:P
Attila szobatársammal és Arnold (előbbi kisebb,utóbbi nagyobb darab) törölközőt tekertünk a derekunk köré, Attila és én nyakkendővel is feldobtuk és a magyar srácokkal és 1-2 lánnyal és a francia kirendeltséggel üvöltve körberohantuk kívülről a hajót. Felvétel is lett róla, de abban a kurvasötétben semmi sem látszik. Aztán pózoltunk egymással. Képek majd jönnek.
Késővan, kis esti beszélgetés a vezetőkkel, aztán csicsika. Éjjeli telefon csörgés, ébresztő, ruha felkapás, franciákat kikísérés a hajó elé. Busszal léptek le. Pedig elvileg repülni fognak nemközvetlen járattal párizsba, aztán a szigetre. Ki érti ezt...
Pacsi, puszi, keep in touch.

Bevallom, geciség volt kicsit ezt Szemfényvesztő Szanatóriumnak hívni. Ez nem volt az. Maga a művelet ugyan igen. Egy kicsit kísérleti nyuszik voltunk, az uniónak számadatok. Úgy érzem, valahol itt válik szét az írott adat és a reális valóság.
Az uniónak ez pénz, statisztika, meg egy csomó-csomó szám. Ezeknek a srácoknak és lányoknak élmény, ismeret. Ami az én értelmezésemben több mint költség és adat meg szám.
De én primitív vadkonzervatív barom vagyok.


At the end: sikerült a burkolt és a nyílt cél is. A nyíltat Vandáék tudják, a burkoltat én kreáltam. Wavin our banner over the place! Pozitív tükörkép tartása a savanyú európaiaknak. Hogy mire is képesek az emberek együtt. Had éljek egy JA idézettel: ez a mi munkánk; és nem is kevés.

9. nap - in an another view - stay as you are

Egy nappal a nagy attrakció előtt. Általánosan mindenki nyugodt volt. Már nem igazán wörksoppoltunk, a dolgok 90%-ra készen voltak. Másnap SzimplaStudióban zenefelvétel, előtte még gyakorlás, a dekorosoknak és fotósoknak helység díszítés. A Szimpla régi teázó részében fogják kialakítani, kicsit globalizációs, kicsit univerzumos (most jutott eszembe, énekelhettünk volna Muse-t is, de azt meg alig tudtuk, meg azért fasság lett volna, bevallom. Jó ötletnek tűnik, mindegy.) Festettek bögréket amik majd később fontos szerepet fognak kapni, amolyan jól magyarosan.
Nem térek el a lényegtől, na!
Este kis versenyes, csapatjátékos okosodás volt a szigetről meg egy csomó más dologról.(Nagy náluk a születési arány, meg a hallozási is, lévén tengeri sziget és a tájfun nem haver, így jutottam arra a sunyi következtetésre, hogy amit elvisz a szél, azt gyorsan újratermelik. Nem volt szép tőled tamás, dádá.) Ezek a játékok, már-már szinte országos pacsizásban teltek, de csak azért nem teljesen abban, mert egyikünk sem tartozik a másik országához. Visszautalva az első napi bejegyzésre, lehet hogy a pierekkel is lepacsiztunk volna, de hazaszeretet meg virtus ide meg oda, még sem felejthetjük el az az aprócska kis szépséghibát a közös barátságban amit velünk műveltek 1920 június 4-dik verőfényes (ha az az volt) napján. Mindegy is, vica versa, kaptak némi pénzhamisítást. Nos, itt arra akartam rámutatni, hogy ezeknek a srácoknak közük nincs ehhez a kis efférhoz, így szent lehet a béke. Nameg trécseltünk (személyszerint én főként, nem tudom ki még) a rasszismusról, hogy nem szép dolog. Egyetértettem. Kész.
Vissza az esti mókához. Ajándékokat adtak, örültünk is neki mint majmocska a farkának. Tervezgettük a holnapi napot, elvoltunk. Jelentem, a poszt itt befejezetlen marad, egyrészt mert nem igazán emlékszem,(a lényeges dolgokra igen, de a többit nem tölteném ki snassz zsebszöveggel) annyit még hozzá tennék, hogy volt néhány magam által mestervágásnak nevezhető de valójában nem az húzásom, a mi kis ungaréze társadalmunkat illetően. Külön posztban, ígérem.
A cím meg épp előkészíti a 10.napi és egyben befejező epizódrészt, mindenki nagy örömére, bánatára meg lekakkantására is.
Még mindig tartom és fogom is, hogy ezek a srácok egy új nézőpontot mutattak nekünk (és remélem mi is nekik) ellenkező minőségben. Kitalálható, hogy a miénk volt a rosszabb, de morálisan többletértékkel bíró. Valami ilyesmit gondolhattal:
Van egy ilyen hely is, sokkal hidegebb és sokkal viszontagságosabb mint a sziget. Nem csak az időjárás.
Amit én bizony bizony, szájhúzva kicsit is, de megértek. Mosolygom is, finoman, naná.

Igen, köszönöm Istenem!

Mostanában azért nem posztolok, mert megtértem.

Ma esti kisgondolat

Valójában csak maga a Káosz örök, ami egy és oszthatatlan, az igazi Rend. Paradoxon ide vagy oda, így gondolom. A káosz univerzális, mindig fellelhető, sosem eltűnő, örök. Míg a rend viszonylagos és időleges. A káosz ostoba kivetülése az emberekre olyan, mint amikor egy test fej nélkül vergődik ide oda. Jó szó erre a fejetlenség.
Kivetülése az emberekre pedig: a holnaputáni szalagavató. (Jelen helyzetben, ismeretek és tények közt.)

Jóéjt:)

2x2négy a csoda

2x2négy a csoda.

Ethernet hub kábel van a derekán. 32-es ram a táskáján. Elnézegetem amikor commodoron Galaxiázik, a konyhában ügyködik, kávét főz, rámmosolyog. Olcsó közhelyek jutnak az eszembe és mindent, mindent elmondok. Még a nem közhelyeket is.
Vigyorog. Imádom, imponál, vagy hogy a francba szokták ezt mondani. Kivisz a tetőre. Gyertyát gyújt a szobában. Bort iszunk.

Megígértem, hát elhozom a kockáim. Piros alapon fekete pöttyök. Ő is betartja az ígéretét. Aztán én is, egy másikat.
Hülye komcsi tervgazdálkodás villan be a terv túlteljesítéséről és vigyorgom.
Dokumentálgatunk. Énekelgetünk, suttyulunk. Jó ez. Szeretem és ő is.

Ad néhány pofont. Persze én provokáltam ki, így abszolút jogos. Alig érzem és újra vigyorgom. Tervezgetünk. Apukámnak felveszem a telefont. Szia apa, épp életem nőjével üldögélek és filmezünk. Te jól vagy? Kicsit megtört a hangja. Nem hallani mindennap ilyet.
Sőt, sosem hallott ilyet. (ami említésre méltó)

Motivál. Tervezgetek. Több bort ittam vele ebben a néhány napban, mint ezt megelőzőleg egy éve. Nem azért mert sokat ittam volna anno.

Hedonista. Azt mondja és én elhiszem neki. Engem is rávesz. Nem ellenkezem, élvezem. Kis villámcsapás. Kis halál. Kis kaján. Nagyon nagyon szeretek vele lenni. Tudja ezt ő, ám ha nem, mostmár igen.

Ha lerágcsálnám magamról ezt a szerelmes bőrt, húst és inakat, összecsukló csontvázam még sok-sok mindent elismerne, a maga kis csontpofa-realitásával.
A fantáziáját, ami a fejecskéjében van, vadságát, szelídségét, egyedüliségét. Számomra egyedüliségét.

Aki meg a fejünket akarja, akassza fel magát. Neki is van ám lángszórója. Nem is akármilyen. Olyan, hogy a jelenlétével (pontosabban már a megérkezéssel, a ténnyel, hogy létezik és eljő) olyan Epic Fail-t képes kreálni, hogy csak elismerően tudok pislogni. Azért a mosoly részemről is ott van ilyenkor.

Vannak helyek. Vízszintesek, függőlegesek, kevésbé egyenletesek. Iroda, mosdó, hall, hálószoba nameg egy olyan aprócska kis tudat, amivel (kicsit old's cool na és blúzos) fityiszt mutathatunk. Kényre kedvre szerint, okosan. No, meglátjuk még.

A hétfőt kitoltuk vasárnap+1 -nek vagy valami ilyesmnek. Reggel szólt a telefon, de senkit sem érdekelt. Neki egyetem minusz, nekem suli. Megérte. Hogy a fenébe ne érte volna meg. Azt írta, nyugodt volt minden. Egyetértek vele, nyugis.
Hagyott aludni. Kedves volt tőle.
Becézgetem. Ő is engem. Nem azért, mert nem szeretem. Ellenkezőleg.

Mára ennyi. Minden jót!

novemberi tamás

Flamethrower Rules II

Flémtávör újratöltve. Jobb, szebb, idillibb!

Édesélet-Minisztérium

Vannak bizonyára opcionális dolgok az életünkben. "Felszedjük, ne szedjük; igyunk még, ne igyunk; elszívjuk, ne szívjuk; bemenjünk órára vagy ne; meg ilyesmi. Ma megint opcionalitásba ütköztem, ami elég mindennapinak mondható. Normál reggel, leszámítva, hamarabb ébredtem mint kellett volna. Koleszes reggeli, reggeli V for Vendetta nézés; már csak a napra való hangolódás végett.
Aztán iskola. Kellemes reggeli idő, örültem is neki. A troli elszervírozta a pici popsim a suliig, bele is vetettem magam a nagy, általános meredésbe. Nem emlékszem mi volt. Ja igen! Figyeltem matekórán (ebben az évben az első ilyen pillanat) de persze nem hagytam el a suttyó-burkoltszexuális-bojkottálós-rebellionista beszólásaim. Aztán törit akartam tanulni (lévén ma doga lett volna, délután meg oktv) de oszt. társaim megkértek szépen, hogy Szancsikával lépjünk le valahova, hogy kevesebben legyenek (oktv-seknek amúgyse kellett volna bajönni, ilyen az én szerencsém) és ne írjanak. Hát hol volt, hol mit nem tenni, leléptünk. Király utca és körút sarok, Rizsanevezetű Kávézó de amúgymeg kocsma.

Dohány és Gin.
Szeretem a dohány illatát. Kicsiben kellemes, nagyban marja a légzőrendszerem. Hangulatot ad.
Apám szerint nem jó. Ő sosem dohányzott. Nekem sem a tüdőmnek kell, vagy a nikotin az agyamnak. Az morál, nem meterializáció.
Történelmi pillanat szerényke életemben, a matekórán figyeltem, nem aludtam, vagy bojkottáltam zavartam teljesen) még itt is befigyelt 1-2 beordítás, beszólás, burkolt szexuális, asszociációs megjegyzés, dehát, azt mondták nekünk egyszer anno, hogy az iskola a második otthonunk.
A harmadik óra felejtős, volt, mert hát a Rizsában tengődtünk, Szancsika teázott, én két szálat fujogattam el, ráérősen. A végén rendeltem 2cl Gint, (nem igazán van a toppon az alkoholbírásom) és mielőtt lehajtottam, arra gondoltam mint kb az 1984-ben Winston bátyő, hogy ez olyan fejadag a Győzelem-Ginből. Ami nem az volt. Csak erős. Szédítőn erős (nem ettem reggel óta, de ez senkit sem érdekel). Arra gondoltam még (mint a '84-ben) hogy lehetnék a tagja az Édesélet - Minisztériumnak ami valójában amolyan Keserűélet - Minisztérium lenne. aki olvasta a könyvet érti, aki nem, olvassa el.
Ruhapróba, aztán oktv (az utolsó három kérdésre késöbb kitérek) aztán este vissza koleszba.

Kedd. Találka Lilácskával, SM's café, kávé és szárazvörös. Kiállítás nézegetés és mosoly. Nem egyszer. Nem szándékozom erről többet írni. kész. Magánszféra.
(talán bőebben késöbb)

Szerda. Színiórán leléptünk beszélgetni a tanárbácsival (na meg inni egy keveset) a Szódába. És tegnap este találtam egy tökjó gitáros, lassúéneklős, melankólikus, andalítós, mosolyogtatós számot a világ egyik legidiótább nevű zenekarától. Live: I walk in the line (esszem ez a pontos cím)

No, minden jót!

Flamethrower Rules!

Épp fogalmazódik bennem a gondolat hogy végül is mi is. Meg ilyenek. Barna kis házi papucsom van, csíkos, kis szürkés kockácskákkal szabályosan. Puha, meg bolyhos. Áhh mondom gecc, ez a jó, ez kell. Vivát! Nem fog fázni a kicsi kis pacskerom. Beköltöztem a kisszobába, itt tökjó. Van nagy ablak, meg kis asztal, meg kis szekrény meg nagy ágy. Ami abszolút korrekt. Ölbe tudom venni a laptopot, nem kell konformistán az asztalon tartani.

a Szkat punnyad. Tél van, a haditevékenység befagyasztva. Joey meg sznobul. Cink, el kell kenni a száját. Régivásárcsarnok, kesztyűk és mehet. Úgyis rég verekedtem. Vele meg végképp. Mondtam a srácoknak, ha rajtam valami sznobulás dolgot fedeznének fel, abszolút szabad kezet engedek nekik a probléma megoldásában. Nincs kegyelem, kegyelet, megalkuvás, félelem meg a többi.
No execuses anymore. A lángszóró mindig nyer. Nem tudom, hogy hogyan de biztosan mindig. Egy lángszóró hogyan is ne nyerhetne? Ez lesz az új kabalaállat.

Kockát vetnek a papok szívében
a gyermekek eltűnnek a boltívek alatt,
hideg láz arcpírra szökken
sárga fogakat szülnek a szembogarak.
(Statikus víziók versből. a többi is onnan lesz)


Szomorú mi? Meg azért gáz, ha ez van. elképzelem ahogy egy fickó dobálja a kockákat. Nekem is van két piros, fekete pöttyökkel. Ha majd nem tudok dönteni, használom őket. Meg ha majd felszedek valakit, akkor majd a kezébe nyomom az egyiket és a fülébe súgom:drága, amennyit dobsz, annyiszor duglak meg. Na, áll az alku? Ekkor majd ő is mondhatja hogy:tomikám, flémtávör rulsz. És akkor bizony -mint egy jó anderzeni mesében- kussolnom kell. Behúznom fülem-farkam. Cink. (és igen drága, Zsu, suttyó volt, sőt alpári. sőt, minden más is.)

Nekiestem egy tragédia írásnak, meg a Vodkaláz novellának. Meglátjuk mi lesz belőle. Ihletésem van hozzá (jajj a Sóéhségbe sem kezdtem bele, picsába, pedig ahhoz tapasztalat is van, asszem elég) na kb így állunk. A kibaszott szemem meg beesettebb lett, reggelente meg vörösebb. Alakuló stílusjegy, csak kicsit gáz.
Jajj, el is felejtettem majdnem, egy exem úgy gondolta, 3-as találkát hoz össze velem, vele, meg a mostani párocskájával. Pislogtam hogy mi van, de mint jó félnegatív antihősnek készülő vadmajom állok elébe. Biztos le akar zúzni az intelligenciájával. Görög neve van. És biztosan elfelejti, hogy tudok kretén is lenni. Főleg ha élvezem, meg iszom. Mármint nem a kreténséget.
Mondjuuuk, ha ő görög, akkor biztosan jól tud görögni. Meg ha a lányka is a fejemre pályázik, (ami a kicsi szívem igazán érzékenyen érinti) akkor egy stílusos odasúgással az új közös barátunknak: még mindig nyüszít amikor orgazmusa van? kérdéssel biztosítom a barbárság egyetemessége, nomeg persze, az én kifinomult suttyóiságom felől.

Félreértés ne essék, nem vagyok tapló. Csak nem szerem a személyem ellen irányuló balfaszságokat. Nekem is vannak, ezért nem komálom néha magam. Mégis magammal kell együtt élnem elsődlegesen, így illő megszokni.

Márvány szentek a forradalomban
róluk az ó-idő rí,
tarts velem gerinc-ácsolt víg-veszély,
a világvégéig; és két nappal tovább.


a lángszóró akkoris nyerő. ő a speckó dzsekpot.

8. nap - Multicultural Treatment; azaz a lencse, a dob és a folk.

A nyolcadik napon, nos volt ami volt. A srácok változatlan hozták a formájukat, már-már kultikussá nőtték és nőttük magunk szeretett városunkban, Budapesten. A délelőttre nem emlékszek, a sznob hajó meg a svéddeszka az változatlan, a délután változatos volt. Nah, mekkora szójáték, ász vagyok, hehe. Vagy nem. mindegy.
Míg a dekorosok és a fotosok melóztak, a szakács srácok(fr)(hun) Réunioni (igen, tudom hogy kell már leírni) kajcsit sütögettek nekünk, és egyetemes angoltudással állapították meg, hogy amit a magyarban 'ételek keverésére alkalmas kanalat "fakanálnak"' hívják, az az angolban nemes egyszerűséggel összetéveszthető, asszociálható és kiejtésben teljesen megegyezik a 'fuck anal' [fákánál] szóval. Milyen gyermeki.:)
Lencsét esznek, fehérre főzött rizst, csípős-zöldséges-piroscuccos szószt és csontról leváló húsú csirkét. Sünt is, de az nekünk nem volt. Be is baszott volna ha elkezdik nekünk sütögetni a Budapest kompatibilis kevés hedge hogokat, meg hérisszonokat. Mondjuk tüzet raknak az iskola közepén és néhány vidám kreol nóta közben megnyúzzák a süneszeket. Jajj. De ezért elképzeltem és Te is elképzelted velem. Cink. Végtére mindenkinek asszociatív az agya és mindenki vizuális tipus, csak van, aki tagadja. (Erre az utóbbi időben sok-sok dolgot építettem, egy része szórakoztató volt, többé számomra, kevésbé mások számára de volt amikor fordítva. Lehetőség az van benne.)
Zenei wörksopban voltam. Alakulóba indult két kreol, két magyar meg egy multikultúrál dal, és egy cover is. Queen-nel, Marley-val, Jackoval meg Kurt bátyóval. Aztán lesz ami lesz. (mitikus vagyok na, pedig nem igazán van rá jogom, lévén jónéhány héttel az esemény után írok beszámolót. hátezvan.)
Mindenki becsülettel és ami még elmondható
dolgozott. Volt furulyánk, dobunk (késöbb több is) gitár, no meg az alkotó kedv.
Az a nagy büdös helyzet, holy ilyenkor akarva akaratlan rá kell döbbenni arra (nem szeretem ezt a kifejezést) szóval, meglátja az ember, hogy ha mindenki akarja a dolgot mennyivel könnyebben és eredményesebben lehet haladni, mint flegma meg passzív majmokkal.
Ne értsetek félre kérlek, komálom a majmokat, (lehet ez amolyan szórakozási félpasszió vagy mi) meg jók a majmok meg minden,de vannak pillanatok amikor meglengetném azt a kellemes kis szerető péklapátot, szívlapátot vagy romboló kocsit. Ha van ilyen.
Igyekeztünk, biztosan mindenkiben benne volt a gondolat, hogy most együtt vagyunk, nincs iskola, nincs külső basztatás, stressz meg egy csomó lehúzó változó és minden erőnkkel a feladaton lehetünk.(Erre még nem konkrétan, de visszatérek a 10.napon)
Ez így csöpögősen hangzik, meg amcsin meg jóságos térítős villantósan, de tényleg így volt.

7. nap - A vilagvege itt kezdodik. "Foe like Tomas"

Joarcok. Abszolut joarcok.
Yanick, egy kb 20 koruli sraccal dumcsiztam, es epp emlitettem neki, hogy ha egyszer felesegem lesz a naszutunkat Reunionon szeretnem tolteni. Mert baszottul tetszik. Szivesen var, "in own house with love" jajj, mondtam very nice, thank you so so much.
Delelott jatekok, idotoltesnek gondolom. Delutan WORK.
A zarobulin, a Global Local Cafeban, inditunk majd egy Reunioni dallal, furulyaval, specko dobbal, aztan jon egy magyar nepdal, atdolgozva a dobokra, gitarral, csorgodobra. A vegen is ketto dal majd innen-onnan. Koooozben, Bob Marley, Queen, Jackson es Nirvana dalokat nyomunk dobbal, csorgodobbal, gitarral, enekkel. Amolyan coverek lesznek.
Gondoltam, a vegere a nirvana stay away szamat elenekelni, a legeslegveget ami igy van:
Stay away, stay away,
God is gay.
Eros lesz ez oda, felejtos.

Meg eznap delelotti jatekban magyar, francia, angol es creol(a regi nyelvuk) szavakat kellett forditani. Volt egy szo: fool. Antony a leaderuk megmagyarazta az angolul nemtudo franciaknak es franciaul nem tudo magyaroknak:
"Foe like Tomas." Taps, visitas, vigyor tolem, karok a magasba es uvoltes, toluk. Haha.

Holnap kurvasokat gyakorlunk, mindenki maradandora es utosre szeretne az estet. A dekor felig kesz, a fotokiallitas keszuloben. Kioltozunk, zsir lesz! Jah, a Szimplakertben, oct 18. vasarnap, 16:00-tol 19:00-ig.

Koszontem a figyelmet, "Tomas" voltam, a nehol hunyorgo, dobot es utemet vero, sikito, vigyorgo vad.

(mostanaban nem irtam, nincs idom, csak egy keveske hangfelvetelem van.)

6. nap - Watta hell? Oh, just its all right!

Esett az eso, meg mindig. Esett egy keves ho. A delelott szabad volt, kiugrottam koleszba nehany cuccert.
Lassan vege lesz a dolognak.
Elozo este egy specialis performanszot dobtunk ossze a cimbiknek (fr) amiben egy samanszeru faun voltam kifejtve, togaban, kendovel a fejemen es gonoszboszorkany hangon terrorizaltam oket. Volt benne SUN effekt, nemi tortenelem, nemi vigassag. Maiden Holy Smoke-jara indult, utos lett. Termeszetesen idiotanak voltam gondolva, le is pacsiztak velem, gratulaltak.
Igen, igen, van itt magyar virtus es hagyomany, nem vagyunk mi olyan savanyu europaiak.
Delutan Reunion island bemutatasa, jatekkal, dobbal, kerdesekkel, egesz delutan, egy vacsi megszakitassal es a legvegen adtak kis ajandekokat (en dobot kaptam, picit nagyon mitikusat) es a vegen tancot mutattak, raztam a seggem (igen,igen) meg zenet nyomtak (geprol csak). Na meg megtudtuk, a specko tancukat ~Saga~-nak hivjak.

Aznap reggel betakartam az arcom a salammal es megkotottem a torkom a fekete kendommel. Szerelmes lettem aznap delelott a hidegbe.

5. nap - Fujj, csak fujj vadam!

Az otodik nap csodas tortene...

Kezdte felolvasni az az olvasos ficko a fejem tv-jebol. Kikapcs. Taviranyito eldob. Belebujok a jo kis sznob feher takaroba amit naponta ujrahuznak (feleslegesen) aztan aludni fekszem.
Van testi, erzelmi es lelki faradtsag. Amint az egyik zuhanni kezd, indul a ~paraparade~. De ezt mind-mind tudjuk.
Delelott, miutan telekajaltuk magunk a svedasztalrol, jelzem: minden nap ugyan az van. Elmentunk megint worksoppolni. Ez neha ilyen feladat meg ilyen, vegulis barmire rahuzhato. Ha gazmaszkban szeretkezem vagy maszturbalok, az is valamifele worksop.
Ja, nemis. Eznap nem worksoppoltunk. Szentendrere mentunk a Skanzenba. A skacok (fr) tudtak hogy muzeum, de azt hogy ~open air~ na azt nem. Cink volt nehanyuknak zakoban setalgatni a legalabb 50-70-es szelben. kilometerben marmint. Skanzen Rally-t csinaltak nekunk, ami egy optimalis idojarasban nagyon zsir lett volna. Hat, most kicsit fujt a szel, hideg volt, de mint jo nemzetkozi kapcsolatepitok kitartottunk, es vegigvittuk. A vegen egy ~we`ve done~ ott volt. Jelzem megint, van amikor pocsekul beszelek angolul, van amikor turheto, es van amikor villantani akarok es van, amikor baszok ra. (Vettem ket piros dobokockat es draga osztalytarsamnak mondtam, hogy amennyit kidob vele, annyiszor dugom meg. Azt mondta oke, de aztan nem tartotta be. Mindegy is, amugysem lett volna hozza szellemi indittatasom. Na meg, kitalaltak egy beszelgetes alatt ket mitikus szot, mint a szado-mazo jatekokban, amiknek az elhangzasara abba kell hagynom vagy a verbalis, vagy a testi eloadasat a folyton megjeleno asszociacios defektjeimnek es csepppecsket abberaltnak tekintett megnyilvanulasaimnak. Az ~Amszterdam~ szoba be kell szuntetnem a verbalis, es a ~Radiatorbilincs~ (sunyin vigyorgom) szora a testi muvmenteket 20 percre. Az az ido alatt persze a kovetkezon agyalok.)
Visszaterve a rallira, volt fotozas, meg epulet kereses, a ficko akit fenykepezni kellett volna bunko volt (kb o volt a harmadik ilyen szemely a pincer es a hazlako mellett) de mivel kulturkornyezetben voltam, nem ajanlhattam fel neki, hogy egy alatala szimpatikusnak gondolt szeket szivesen eltorok a hatan. Vagy ha ez nem koser, akkor szimplan agyekon rugom. Baszogasson mast.
Megint kiseloadast tartottam nehany tipikal hangerien dologrol, es tetszett nekik. (kisebb csoportokban voltunk) a legeslegvegen talatunk egy amphiteatrumot, elkuldtem oket a negy vegebe, nehanyukat ossze-vissza es angolul elregeltem, hogy ez milyen buli. Mert a kibaszott nagy szelben is ertheto voltam normal hangeron, minden ponton. Nem hallottak-lattak ilyet ever.:)

Szerettem a szelet.

Este volt a worksopp, flyert keszitettunk meg ilyesmit. Baromadammal (akinek szinten szexualis poenokat nyomok es hol nuncimokusnak, hol bakfisbabanak hivom) kicsit osszezorrentunk a sracokkal (hu) a zenen. Cimbink (adam) abbat meg valami nyalas muzikelt akart, a franciak meg megkertek, tegyek be folkot. Nos, as you wish france brotha`. Adam szerint mi beraktunk a ~rock zenet~ ami ellen erosen tiltakoztam mert grounge volt. De ez mindegy volt neki, ugyse tudja mi az. Este megbeszeles es kapott egy nyilvanos secret missiont.
~Az lesz a dolgod adam, ha a tomi beszol vagy inzultal, szolj vissza valami alazo frappansat.~ Cimbim huzta a szajat, en vigyorogtam es dorzsoltem a tenyerem. (draga Peter vezetonk mondta a missiont.)
Aznapra ennyi, to be kontinyud.

4. nap - Lets rain God!

Uvoltottem. Uvoltottem a Dunara hogy: Lets raing God!
Miutan a hajam az arcomba folyt, es visszaertunk a workshopbol. Delelott ujra kazinczy, deeeeeeee delutan kaptunk egy kis csoportot (3francia, 2 magyar) hogy mutassunk meg valamit Budapestbol. Rogtonzott varosnezest es idegenvezetest tartottam, (nem is gondoltam volna, hogy egyszer ilyen jol megy az angol, neha ugyan keverem a tanult franciaval, de never mind:)) a parlamentnel, Kossuthrol, Deakrol, az MTA-rol, Lanchidrol, 48-as forradalomrol, bementunk s Szent Pisti bazilikaba es elmeseltem nekik a tipikus katolikus dolgokat es dogmakat (igen, belemitizaltam kicsit es gunyolodtam is. Lehet nem is en lennek ha nem.:)) Aztan az esti fenykoszoruban (es esoben) uszo Hosok terere vittem oket, ahol egy hatarozott es kozos ~aaaaa~ hang kiadasaval jeleztek: Igen, Thomas, (az s-t nem ejtjuk az igazi franciaban, ok ejtettek kb igy:Tomas) amulunk es orvendunk vagy mi, ez megint csak hatalmas.
Nekem sem kelett tobb, egy kis honfoglalas, millenium, vegig magyaraztam a kisebb szobrokat Szent Istvantol Kossuth-ig. Rovid kukkantas a Varosligetbe, egy felvetel a Vajdahunyadrol (kozben anekdotazgattam Bethlenrol, Rakoczirol, 56-rol) es vegul egy utolso zaro videoban a szepmuveszeti labanal inditottam egy francia mondattal, szeretet es jokivansagokat kuldtem ReUnion islandra, osszekaroltunk, mosolyogtunk, minden oke volt.
Meg koszontek a cseppet sem unalmas vezetest, aztan visszatertunk a hajora vacsizni, reszemrol arcba folyt waxxal, reszukrol szokatlan es ~a bit cold~ idojaras ujszerusegevel.
(elozo este rogtonzott togaban bibliabol olvastam fel improzva, (ott kezdodott a gunyolodas) es ugy gondoltuk, ezt ossekeverjuk a mitikus ~SUN~ elemmel es altalam vezerelve egy performanszot epitunk ra a francia puszipajtasainknak.
Remiszto lesz es sokkolo, majd megkonnyito. Imadom ezeket a spontan otleteket es azt, amikor gordulekenyen tudunk egyutt dolgozni, meg ha neha nehezen is ertjuk egymast. (Na meg vmi es befejezem. Tegnap egy ReUnioni es egy magyar eskuvot kellett csinalnunk kb 20 perc alatt. Abszolut jo lett.:))

Ma reggel megkaptam eletem egyik legszebb bokjat az egyik vezetonktol, Vandatol:~jo reggelt bebi~ hm-hm:)

Mara ennyi, megyek alukalni. Talan holnap osszejon a skanzen, ha nem, visitani fogok all the time. Vagy kitalalunk valamit. Jah, es egy kicsit egosnak tunhetett a bejegyzes, node ez az egesz lenyege kis tulzassal. Megmutatni nekik kik vagyunk, mik vagyunk. Villantani.
Hogy tudjak, europaban nem csak hideg es uncsi feherek vannak.

A templomban kifele menet keresztet vetettem es sajatosan meghajoltam.(...es majdnem sirtam a tegnapi vendegloben, a felhomalyos gyertyafenyben.)
Its the human nature.

hm?:)

3. nap - Villanofeny es suttyoalca

Tegnap mar nem volt lelkiindittatasom irni. Kivette az erom az este, meg a nap. Delelott, a svedasztalos reggeli utan, a Kazinczy utcaban rendberaktunk egy termet, hogy kesobb ott tartsuk a Magyar Estet. Tanchazzal, jelenetekkel, kepbemutatoval, zenevel meg toltottkaposztaval. Ez utobbi ketto egy most meg nem nevezheto etteremben volt, hozzatennem, eleg rosszul ereztem magam ott, beleveve a hangulatot, a hegedu es utoshangszer szot, az etelt, es a francia cimborainkat. Azert nem emlitem a helyet, mert a budoseletbe nem akarok oda menni.
Szeretem a zenet. Szeretem a finom magyar eteleket, szeretem a jo tarsasagot, de amikor kicsit fustos kepu arcok neznek ram, es eszembe jutnak az emlekeim, felfordul a gyomrom. Mellekes ez, nem kertelek, ciganyetteremben ettunk. No excuses.
A delutan folyaman jatszogattunk veluk, enekelgettunk, es keszultunk az estre. Kesobb, a vacsi utan a kazinczyban voltunk es hat megvillantottuk a nyolcker mibenletet, a magyar munkamoralt, a balatont es a kinai piacot. (Itt tudtam elni a legendas Repo! filmbol csort szojatekkal: black-market, sub-market. Szo mi szo; jonak ereztem magam.
DE! Delutan eljatszottak nekunk az albatroszt. Gondolom nem tudja senki mi ez. En sem tudtam. Elsokent mentem be a terembe es egy lany csak ~hmm~-mogessel kommunikalt velunk. Volt ott egy masik arc is, szeken ult es nezett minket. Ez ilyen sztereotipia-csavar jatek volt, erdekes mozzanatokkal. Nem irnam le, eloben hatalmas.
(a lany meghokkentett es vonzott. hm,hm, mentalis artalom.:))
Vegigvezettem oket a ~chaptereken~ (fent vagyon irva) aztan kepeket neztek (rajzoltakat, az enyem a hortobagy volt, a magyar paraszti es pusztakultura es beleszottem nemi sunyi szexualitast is.). Tanchaz volt. Tanulgattak a jo kis forgos meg ugralos nepitancunkat es nem volt nekik konnyu melo. Mazlim volt, anno egy volt alt.sulis tanarom tanitott ilyesmit, bar ha nem volt jo, utott. Cink. Biztosan mindannyian el lehetunk baszva valahol.
Meg barantan is anno volt hasonlo, igy joggal huzhattam ki magam.

Esett az eso. Kalapban, fekete atletaban es ingben. Elkezdtem ugrandozni porogni a villanypoznakon es enekelni a ~singing in the rain~-t. Tetszett nekik. Ezeknek a savanyu europaiaknak meg nem.

ZENEEEEEEEEEE epp ma dumcsiztam Yanick-kal (asszem igy irjak) hogy majd nyelbe kellene utni a bucsubulit, a nagy show-t utolso estere. Alkotni fogunk, hatalmasat. Hogy draga exem idezzem: ~szet fogjuk razni a seggunk!~ Pedig en konzervativ vagyok.

2. nap - Sultkolbasz es baratai

Masodik nap!
Elaludtam az este beallitott hajam. Mazli, hogy a harom csillag magaban foglalja a tv-t, a zuhanyt meg a torolkozoket. Tus ala, haj vizez aztan lakk meg wax. Eljen!
Ez eleg melegen hangzott, mindegy ezvan, most jon csak a java, a cimben emlitett sultkolbasz es baratai.

Reggeli.
Gondoltam lemegyunk, kapunk teat mezzel, meg lekvaroskenyeret meg ilyesmit (Gardonyban anno ez volt a 3 csillagban). Nem. Francokat.
Lementunk, es nekunk kellett kiszolgalni magunk mindenfele ismert es ismeretlen cuccal. Ismert volt a mar emlitett kolbasz, a virsli (kicsi sznob virslik, nem akarmilyen teszkos szar) a tej, meg ilyen alap dolgok. Az ismeretlenek: husba toltott alga, ettem is belole, hatha eros leszek mint popej, valami specko szosz, na ennek a meg kostolasara nem volt batorsagom, (nem azert mert nem vok antihos, hanem mert nem passzolt volna a sok-sok sznob kajcsihoz. Jah, a szob szot gyakran fogom hasznalni, megiscsak egy ilyen helyen vagyok.) Kb ennyi. A kavet magunknak kellett csinalni (megnyomni 4-5 gomb kozul egyet) itt ragadtam meg a kinalkozo csodas alkalmat, hogy szabadalmaztassam a ~barnamaci kavet~ aminek alap otlete draga exemtol, Zsutol szarmazik. Anno o kinalt ezzel es nagyon szerettem.

A ~Barnamaci Kave~ Capuccino vagy forrocsokival vagy megint valami sznob kakoval es edesitoszerrel. Adjuk meg a modjat kerem.
A kis kolbaszkamat majszolgatva futott at a fejemen nehany nemet szot hallva,(a nemetek minden szar osszeettek, szerintem ezek enni jonnek ide, fene azt az arja gyomrukat) mintha Adolf batyo nyujtotta volna at nekem a kolbaszt egy kedves kis rendezvenyen es most azert nincs itt, mert elszaladt sorert. Reggelire persze. Nem igy volt, nem is banom. (Az uj fransze cimboraim megkerdeztek tolem, hogy itt tenyleg felni kell e a zsidoktol meg a dzsipsziktol. Hatt, mondom, elobbi sunyiba, az utobbi nyiltan huzza le a penztarcad. Vigyorogtak es koszontek az infot. Nem vagyok rasszista, gondoltam kicsit humorosra veszem a temat.)
Am...dumcsiztunk vilagbekerol, politikarol, lieing leadersrol, promisesrol, politikarol, franciakrol, eiffelrol, megallapitottuk hogy a lanyok bonyolultak a ferfiak meg tul egyszeruek, ~girls like chat~ (chat an france: cat in the english haha) meg kb ennyi. Jottek brusszelbol kukkerolni, challenge landben orditozva elmenyt masztunk, piercing boltba vittem a sracokat es lanyokat aminek taps volt a jutalma. (Jelzem ok minden jo dolgot megtapsolnak. Na nem hogy magam fenyezzem, nem kell nekem a jo hir.)
Az uj cimbikkel elkezdtem\tuk tervezgetni a ~great show~ a zarobulira.

Megyek alukalni, lassan egy ora, holnap meg elvileg skanzeni folklor froccs.

Tamas voltam a dunarol, kettoezerkilenc, Antihosblog.

1. nap - Eyelight Steal Sanatorium

No, az elso nap.
Sikeresen megtalaltam a ~netszobat~ a Fortuna szalloda- es etteremhajon. Egy gep van, ekezetek nelkul, megcserelt gombokkal. Jeee.
No mindegy, tuleljuk. Ketagyas szoba van, tv-vel, 75 csatornaval (jah, vegigporgettem ay egeszet) harom csillaggal. Jo a kaja, konfortos minden, ahhoz kepest, hogy a dunan vagyunk hajon, nagyon jo. Meg torolkozot is adtak, fenenek hoztam el. Sajnos a minibarbol nem nagyon kellene inni, mert mocskosul draga. (Lehet ezen akarnak keresni.) Itt minden szobanak van egy szama es egy hajdani kapitany neve.
Azt ugyan nem ertem, hogy hogyan lehetet embereknek a ~Service 1~ es a ~Service 2~ nevet adni, no de biztos bennem van a hiba.

Lassuk a Medvet! ohm, a cimborainkat.
Azt hittem, vagy akartam hinni, hogy ilyen kis ~pierek meg szofik~ jonnek, elobbibol a buszke orrfennhordos trianonista fajta, a masikbol meg a sznob ribanc, amikre ugyan rapalyaznek tobb okbol is.
-megiscsak megmutatni, hogy ki a legeny ebben az orszagban.
-mar-mar legendava nott antihos mitoszom
-es hatalmas dicsoseggel ontene el egy eles kormoktol csikos testu ruhatlan francia az agyon. No, az elet kegyetlen, ilyenek pont nincsenek is.
Na meg, nekem europai szemleletem van jo melyen az arany szivemben igy megsem vetemedhetek ilyesmire. Vagy megis, valamikor. (mosoly,mert nem tudok szmajlit)

A cimborainkrol.
Madagaszkar felett van egy Re-Union sziget, mas irassal ahogy en irom. Meleg, meg napos, meg kicsi es az akasztanivalo ~pierek~ max csak betelepultek. Ketseges, hogy civilizalt, ertelmes ember minek koltozik oda, de mindegy. Ide sotetebb boru, helyi arcok jottek, tobb fiuval mint lannyal. Kb 17-en.
Joarcok, ugy-ahogy tudnak angolul. Az egyik vezetojuk 21 eves es felesege van, dobol es nagyon szokatlan neki es nekik draga fovarosunk. Rogtonzott torioran beavattam oket a nagy titokba (ebed kozben) hogy miert vannak itt sugarutak, szeles utcak es hogy a komcsik mekkora idiotak voltak. Es meg nem is karomkodtam, angolul. A magyar ugysem ertik.
Ismerkedos est volt, holnap valami elmenytura lesz vagy mi.

Utolso este, a bucsubulikor a Szimplakertben lesz berendezve es megnyitva es egy este erejeig a elvezve a Cafe Global Local aminek a megnyitojan valami programot csinalunk. Gondoltam szelid indittatasbol nemi PaloczElektronik-ra, de majd osszedugjuk a fejunket a sracokkal es keverjuk az o es a mi nepi zenenket valami elektronikus alapra. Haha, erdekes lesz. Sosem volt ez igazan a mufajom, de elvezni fogom. (vigyor)


es megvalami. CSAK en hivom ezt Szemfenyveszto Szanatoriumnak, mindamellett eddig tetszik. Mocskos kis rebelliom ez, kiradirozhatatlan. Ugy gondolom, akarmennyire sunyi nev, lehet benne valami.

Joejt.

Helyzetkép

Na!
Új szobatársakat kaptam az új koleszban. Okosak, intelligensek, szépek és gyúrósok. Kis faunájukban én vagyok a kakukktojás, aki olvas, néha ír és látszolagos entellektuel.
Világocskájukat nem dönthetem meg, ponénjaikat nem érthetem.

Idilli állapot ez, foszfáttal, tömegnövelővel és táplálékkiegészítők bájos égövével.

Jó karakterpéldák. Ez az igazi pozitívumuk.

Minden jót, péntektől "Szemfényvesztő Szanatórium" ami egy EU-s program. Bár, csak én hívom így.

Disztrukt

Éljen a rombolás nagy mókája, seperjünk, tisztogassunk!


Nihil vagyok. Izmusokba temetkezem, szürreál gondolkodom, dadaistává forgácsolom és a futurizmusommal vágom képen magam.



Muse: Resistance album

want to reconcile the violence in your heart
I want to recognise your beauty's not just a mask
I want to exorcise the demons from your past
I want to satisfy the undisclosed desires in your heart

You trick your lovers
That you're wicked and divine
You may be a sinner
But your innocence is mine

Please me
Show me how it's done
Tease me
You are the one

(a színezett szöveg egy elferdített dadaista jelmondat. a Muse jó is és ide is illik. kicsit.)

Még igen.

Szeretem a harci dühöt, mert oly ritkán jő, s gyűlölöm, mert még ritkábban tudom kitölteni. (mint tömény méregoldatot átlátszó üvegpohárba.)


Megértem és átéltem az előző napokat, egész pozitívan. (Még nem az igazi.) -Rövid helyzetkép most ez-
Szédülettel, szép mosollyal, hazudott glóriával, játszott jósággal. (Mint körhinta egy centrifuga belsejében.)
Amikor komolynak mutatkozom játszani, hazudni, megcsalva érzem magam, egy részem.
A változás újszerűsége.
Mert teljesen sosem változunk.
A hirtelenség magával ragadása. Míg nem mozdulok.

Mint kődarab az örvényszabdalta tenger fenekén.

Idolz

Mindenkinek vannak példaképei, vagy voltak, vagy szeretnék hogy legyenek. Vagy mindkettő.
Gondoltam, míg üresjáratban vagyok Herr Mann Mario és a varázsló kisidegtépésének szünetében (amennyit eddig olvastam belőle se nem lefoglaló, se nem izgalmas) és rázom a fejemet Foo Fighters-re Incubusra meg egy Placebora, addig megejtem ide a saját példaképeim listáját.
Indokolva.:)

Nos, a dobogó.

Az első helyet John 'Hannibal' Smith foglalja el, a méltán híres The A-Team parancsnoka.
Vietnámi veterán, folyton szivarozik, jók a szövegei, kiválóan kezeli a fegyvereket. Igazi példakép, a number one, akivel bármikor lepacsiznék. Agresszív, megfontolt, számító és amolyan világverő klasszis. Mindenkori vigyora felejthetetlen.
Kedvenc mondata, amit minden epizód végén elsüt: "Imádom ha egy terv összejön!"
...és mindig összejön.










Ő a The A-Team-mel kompatibilis, ami anno Szupercsapatként futott a tv-ben. Kiskoromban szinte az összeset láttam. (Na meg, a poénok felét nem értettem)





















A második hely MacGyver-é, a mindig "többet ésszel mint erővel" titkos ügynöké, aki képes akármilyen lehetetlen helyzetből egy kis tudományos-mechanikus-értelmi bravúrral meglógni a gonosz mellékszereplők elől. Nyugodt, találékony, svájci bicskájával és némi ragasztószalaggal akár egy komplett agyműtétet is képes lenne megoldani, ha a szükség úgy hozná. Nem használ fegyvereket, bár egyszer kalával (AK-47) leosztott néhány arcot, de akkor még ez a pacifista morálja nem volt meg. Fiatalkoromban néztem ezt is, sajnálom hogy ma már nem vetítik. A legjobban az univerzalitása fogott meg, amivel a problémákat oldja meg.
A séró iránt már van némi fenntartásom, de az mellékes.
Kedvenc mondata:"Mindent tudok erről az anyagról! Remélem, hogy ez működni fog!" és működik.

















A harmadik hely Rambo-t illeti. Nem azt a Rambot aki végiggyilkolja az egész vietnámi dzsungelt, hanem azt a Rambot akit David Morell írt le a "Rambo" című könyvben.
Röviden: Rambo visszatér a háborúból, asszimilálódni akar, de mint egy igazi lázadó nem sikerül neki, de ez nem igazán rajta múlik. a helyi seriff kiszúrja, majd körülbelül a város fél rendfenntartó állományát likvidálja főhősünk, pusztán azért, mert a seriff kötözködött vele. (Le akarta csukni az arca miatt.) Nem igazi vérfürdő, erdőben hajkurászós, nem világirodalom remeke, de élvezetes. Megtudhatjuk, hogy Rambo eredetileg ki is, mi is, és a volt felettese elmeséli nekünk a profi-amatőr játszma értelmét, hogy miért tudja egy sablonhelyzetben legyőzni az amatőr a profit. (Mert a profi tervre készül, azzal számol, míg az amatőrnek nincs terve, így a véletlenszerűség irányítja. Erre a profi nem tud felkészülni.)
A végén a seriff meghal, majd Rambo is. Szép halál egy ilyen életút után.

Rambo kitartó, merész, erős, becsületes és logikus. Az a karakter, akinek az ember gondolkodás nélkül megadná magát, ha a kertjében találkozna vele. Akit ha a cimborája lenne, folyton vacsorára hívna.

XI

"Fiatal koromban hanyatt fekve bámultam a plafont. Órákon át.
Gyerek koromban, az ágyon hasalva a szőnyeg mintáit."

Idézet, magamtól, a Poste Restante-ből.

Ezt a verset záróéneknek szántam, egy soha meg nem írt drámához.

Elbukott már sok király,
és hátráltak a seregek,
Volt idő, mikor a remény is elveszett.
Napnyugta 's hold-kelte
Látta megfutásunk,
Holdtölte és napkelte,
sírta pusztulásunk.

*

Szintén a drámához:

Túl vén vagy, hogy a levegőt kaszáld,
Hív az utolsó csata,
Mikor meghátrál minden barát,,
Te légy az, ki alább sosem adja.

*

Végül Dianának reményteljesen:

Előbújt rejtekéből a nap,
A felhők sötét hada szétfutott,
Tartsd még a fényed drága,
Míg le nem nyugszik napom.

X

Két négysoros szintén 2007 novemberéből.

Ne csak a szemednek higgy,
A vigyor mögött vicsor lapít,
Hegytetőn fekete farkas vonyít,
Ős idők üvöltésével újra hív.

*

Kígyót melengettetek a kebleteken,
Mint a farkas bárány bőrbe bújva,
Csodálta szent hírű csorda,
Ámító mérgével mind elnémította.

Ez utóbbit egy hirtelen ötlet vezérelte, miszerint egy részben eleget teszek apám egyik ötletének: egyházi iskolába iratkozom. Csavar, hogy reformátusba akartam, ő pedig katolikus.
Aztán nem tettem meg. Több indokból is.

IX

Vándor

Vándor valák
Ősszel köd, télen hó a subám,
Holdfény adja rám köpenyem
'S az éj hű paripám.

Őrzője vagyok a mezőknek,
Földnek és az agg erdőknek.
Utam ott vezet, hol patak csobog,
Terítik rám égkeszkenőjük, a csillagok.

Birodalmamnak határai nincsenek,
Igaz embernek haragomtól nem kell tartania,
Otthon vagyok, bárhol e világban,
és tarisznyámban ott lapul az irónia.

2007 november

Túlszárnyani magam.

Ihletem van, úgy érzem. Versbe kezdtem, rapszódia-szerűbe, Vérketrec címmel.
Amint kész, másolom.

Addig némi helyzetkép, videóban.

VIII

A szeretet útvesztője

Oly sokat jártam már e bús földön,
Ismerem minden kövét.
Bolyongtam éjjeleken és kalapom volt a köd,
Kóstoltam e föld minden bágyasztó füvét.

Oly sokáig vártam,
Hogy elmondjam ezer év is kevés.
Nem találok gyöngyöt a magányban,
Ha volna ki fogná a kezem, nem is keresném.

Oly sokat láttam,
Nem is akarok többet,
Arcod idézhetném ha a fájdalom nem rántana vissza,
Karommal száz és száz dolgot tehetnék,
Ha tekintetem volna tiszta.

Bolyongtam és bolyongok,
Hold volt kalapom és kabátom a köd,
Megtalálsz-e az árnyak között?
Ha én magam sem találom.

Egy érintés, egy szó, köd mi szertefoszló.
Keress és találj, állj és várj -ez nyugtató-
A remény még nem volt ily' iszonytató.

2007 október

VII

egy hajdani sms. Kissé lírikus, azért kerül ide.

Csend van...
Üres és fájó csend.
Átkozott ostromló gondolatok. Nem?
Nyugtalan éj...a tudat oly kevés.
Szépjóéjt.
(Mit hoz a holnap?
Nemtudom.
Igazság?
Hol...?)

VI

Nem áll meg csak pihen.
Nem fut el, hátrál.
Nem fejez be, szüneteltet.
Nem felelőtlen, csak meggondolatlan.
Nem késik, csak nem veszi figyelembe az időt.
Nem feltűn, hanem kitűn.
Nem káromkodik, csak morog.
Nem bolond és nem őrült, nem felel meg másoknak.
Nem szédít, bókol.
Nem rombol, újat alkot.
Nem hazudik, kerüli a problémákat.
Nem él, létezik.
Nem érkezik, megjelen.
Nem tűnik el, vár.
és nem hal meg, homály ködébe vész.

2007 szeptember

V

Fej koppan
Kötél feszül
Emlék csorbít
Sosem menekül.

Elmosódott arcok
Törött tükör
Farkasom vonít
Íjhúrom pendül.

szintén 2007 május

IV

Túl késő már a bűntudatra,
Adni gaz megtorlást.
Tudod, nem lesz több,
Ki vakon nyújtsa karját,
Mert ezernyi súlyos lánc köt
S csupán üllő vagy, melyen a sors kalapál.

2007 május

III

A vers amolyan általam ritkán használt tükörvers.
2006 év végi, vagy 2007 év eleji.

Kegyelmet!
Adj nékünk uram!
Ne viseljük e földi bűnöket,
Engedj nyugovást
Fáradt szívünknek.

*

Halált!
Adj nékünk uram!
Mi álljuk e földi kínokat,
S ne engedj határt
A minket gyötrő gondoknak.

II

A Fájdalom Kertjei

Az élet lassan lejár.
Egy pillanat vagy csupán.
Alkonyod után,
Nem leszel más,
Csak por, hamu
Semmi már.

Tégy egy sétát a létedben,
Az életet adó fészekben.
Légy nyugodt, ez csak álom,
A félelmet csak árnyékodban találom.

Nézd, ahogy vörösen nyugszik a nap
Nem fog felkelni holnap.
Rideg szél borzolja hátad,
Nem látsz semmit,
Kételyed a ködben szétárad.

Kutatsz a sötétben és nem látsz semmit!
Kérdeznéd a bölcset, de ő csak legyint:
Elfecsérelted éveid, megcsaltad szerelmeid,
Menj hát bús arc, fájdalmad
ne gyötörjön többé itt!

Újabb kertbe érsz, félelem járja át csontjaid,
Minden olyan békés, csendes itt...
Nyugalmat találsz de por fedi arcod,
A halál kertjében hagyhatod sarcod.

Ne gondold hogy itt a vége,
Felébrednél, de az emlékek árnya éget,
Veled is bármikor megtörténhet...
Hisz álmodban már átélted.

2006. 10. 26

I

Cipőmet befestette a lösz és a por,
Én már onnan messze vagyok.
Egyre sivárabb és kietlenebb lesz a táj,
Ócska kis vonatom vissza kattog,
oda, ahol minden fáj.

2007. 04.06
Céliától úton Budapestre

Poste Restante

Mindegyik füzetecskémnek külön kis címkéje lesz, a könnyebb elérés miatt. A címkéken belül a bejegyzések római számokat kapnak; amíg tudom. Lesz majd alattuk dátum is, vagy időszak, esetleg egy múzsanév.

Az első füzet a Poste Restante nevet kapta.
Mindegyiknek akkor adok nevet, mielőtt a végére érek.

"Átvétel hiányában a postán maradt leveleknek és egyéb postaküldeményeknek régóta szokásos oly értelmű megjelölése, hogy az illető levél stb. a rendeltetés helyén ne házhoz vitessék, hanem a postán őriztessék mindaddig, míg a címzett érte nem jön."

Naplónak indult, napi helyzetleírás lett belőle, aztán beleszöktek a versek, a fiktív kis dolgok, teóriák, némi rajz. Szerelem, helyzetkép, és sok sok terv. Aforizmák.

A következő "műveket" kérem megértéssel fogadni, hol gyermekiek, hol hatásvadászok, hol csak egyszerűen pocsékak. Némelyiket indulat szülte, némelyiket hirtelen hév, düh, szerelem és egyéb más.
A teljességhez hozzátartozik ezen versek, úgymond ismerete, hogy láttassam honnan hová jutottam.
Hogy ne csak egy "jajj de jó vers" röpke bókot kaphassak. Jól esik és mosolyogtató is, hogy elismerik amit csinálok, írok, de amint majd látszódni fog, voltak igazán sutácskák is. Volt honnan fejlődni, úgy gondolom.

Eszmélet

Tegnap verekedtünk. Előtte a párnámba szorítottam a fejem és azt hazudtam, hogy az allergia miatt vörös a szemem.
Nagyon sokat hazudok. Ez nem "nem igazmondás" hanem hazugság. Irgalmatlanul az. Jobb ez így mindenkinek. Ne kérdezősködjenek és ne ártsák bele maguk. Abból baj van.

Azt mondta ma egy kollégiumi nevelőtanárnő (ilyen ifjúságvédelmis és jóarc) hogy művészlélek vagyok. Nem tudom. Szerintem nem, mert ugyan amit szeretek és tetszik és vonz, azt játszva megcsinálom, de ami nem tetszik, azt fintorogva is nehezen.
Lehet ez részemről csak önkény, silány dac.
Sosem éreztem magamat valamiben teljesen elégnek.

Megnövesztettem a körmeim, hiába. Mindig rágtam őket. Most nem tudom őket mire használni. Lerágni újra nem fogom. Csak azért sem.
Megnövesztettem a körmeim és feltéptem a hüvelykujjaim körömágyát. Utóbbit önkéntelen.

Ma egy lány osztálytársam fekete csillagot rajzolt a tarkómra. A tegnap rányomta a bélyegét a mára, fájt az arcom, a szemem no meg a hasam. Fene egy másnaposság.
Aludtam. Művtöri órán, matekórán, irodalmon. A tegnapi vodkának nevezett fagyálló keringett bennem.

Hazafelé, a héven zenét hallgattam. Nem tudtam mást. Ha olvasok, akkor....akkor kellett volna a szemüveg. Takarni.

Egy középszerű, középkorú melós fickó méregetett. Nem érdekelt. Sokszor és feltűnőn nézett rám. Leszálltam, elöttem ment, de hátrasandított. Egyenesen előre tartottam, de a forgalomirányító épület előtt hirtelen lefordultam. Utánam jött. Megvártam míg a lámpa zöldre vált, átsétáltam, és a buszmegálló felé vettem az irányt. Előrement, mintha a buszt várná. Elhagytam a megállót, követett. Lefordult egy párhuzamos mellékutcába, biztosan arra számítva, a következő sarkon én is lefordulok. Nem tettem. Egy utca, saroktól sarokig megtétele után újra a hátam mögött volt. Megkérdezhettem volna, mi a francot akar, de gondoltam belemegyek. Ha több lelkierőm lett volna, elbuszozom valahova messze. Ne velem szórakozzon kérem.
Találkoztam a fenn említett ifjúságvédelmis tanító nővel. Beszélgettünk. Elfordultunk a kolesz bevezető utcájába, a fickó tovább ment. Visszanézett. Hosszasan néztem, majd elhúztam a fejem.
Neki ez most nem jött be.

*

Írni szeretnék. Kiírni magamból sok mindent. No és, gépre vinni a jegyzeteimbe firkált verseket.
És bemásolni a szeretett füzeteimbe írtakat, mert azokat ritkán adom ki a kezemből. Ők az én kincseim.
Papírlapok.

Körbe-körbe.

gyomor.
lehet nem kellene minden este annyit inni:/ Elaszom tőle mielőtt a gondolataim teljesen ébren nem tartanának.
Fejzúgás, köd, bódulat. Émelygés, marás.
Beesett szemű tükörkép. Fintor. Egy fej magányos koppanása a tükörben.

Valami piszkos, kevert vodka. ioncserélt vízből meg szeszből. olyan mint a fagyálló. érzem ahogy szétárad bennem, és itt ragad. Mérgez.
Mocskos alkohol.
másfél napig semmi kaja, gyomormarás. gyomormarás ami fejből is indult.
este sör. szédülés, falban kapaszkodás. pedig csak egy doboz volt.
és alvás. és a folytonos másnaposság.
na szép kisbarátom:/


Majd felveszem a szemüvegem hogy ne lássa senki a vörösséget és a kopott szén feketeséget.
Elsimítom majd alapozóval a vonásokat. Hajlakkot fújok a hajamra még vizesen. Megigazítom az ingem. Összecsukom a szám.
Cink.

Tegnapi kín-báj; lila-fekete máz.

Macskaléptű tündérlány
Mosolyoddal szárnyalj,
Bódult fényű éji báj
Távozásoddal várj majd.
Fond félelmeim koszorúba,
Tépd őket sosem unva;
Ragyogj nekem kegyetlen múzsa.

Miért?

Le kell hanyatlania a fejemnek. Az ég tetejéig nem szeghetem.
Le kell esnie, koppannia a padlón. Fájnia kell.
Ez is inger.

Az alkohol más. Az alkohol eltompítja a gondolatokat és kiélezi őket. Vagy elfelejtet mindent, vagy felfedi a legszomorúbb igazságokat.
Előhozza a szunnyadó hiányérzetet. Bús bohócra festve a tébolyultat.

Az alkohollal nem pattan vissza a fej a padlóról. Lenn marad. Onnan szemlél, lát. Belefulladhat könnyeibe, beterítheti arcát a kátrány.

Ott lenn marad a fejem. Beterít a kátrány, eltakarja az arcom. Kell, hogy ez legyen. Ez fog lenni.
Be kell neki teríteni, hogy aztán múló mámorral keljek fel, kaparjam le a megszáradt feketeséget és egy tiszta arcot lássak; vagy egy vegy-marta kén-mosottat.
Közben elszáll a düh, a gyűlölet minden és mindenki felé.
A harag marad, tovább mint a feketeség. Majd az is elpárolog. Csak fájni fog, mint a behegedt seb.

Aztán...

Aztán, -míg van erőm- akarni fogom, hogy akarják a fejem és kacagva hárítok minden támadást. Írni fogok majd és rímeket sziszegni. Fejet felszegni, előre törni.
Alkohollal köszöntöm majd a pirkadást és füstöt lehelek majd. Mosolyogni fogok, kaján mosollyal.
Vigyorom fogom imádni és gyűlölni és félni magamtól.

Ez még messze van.

Aztán ez is elmúlik.

S aztán..?


...(mivé válok végül?)

A Kisember szorgoskodik

A létra magasan.
Újabb üveg a kézben. Nincs rajta felirat, sem semmi. Az Öreg nézegeti, óvatos karjával a tetőt kioldja. Beleszagol.
Mosolyog.
Aztán elkezdi lágy mozdulatokkal körös-körül szórni a szívkamrában, a falakra csapódik és szelíden folyik le. Kicsit nyálkás, enyhén sűrű, tört-lila. Bemázolja vele az egész termet, míg az az aljáig vékony csepp-ösvényeken le nem ér.
Mosolyog.
Élvezi ahogyan a gyomor enged szorításából, elernyed, megnyugszik.
Ő elégedett. Ő az abszolút igazságosság.
Megvárja míg az álom a testbe lopja magát. Beszökik a szemeken, az ajkakon, míg le nem ér hozzá. Az álom egy tündér. Apró, kedves, jószívű. Képes elaltatni akár a legtörtszívűbbeket, a zokogó magányosokat, az édes ábrándozókat. Az Öreg ujjára száll, az megkéri, maradjon még.
Az Öreg álmélkodik. Ámul az emberi természet botorságán, hogy hogyan is képes megnyugtatni némi cukros-lila massza egy zavart fejű, hitevesztett, sebeit nyalogató megtévedtet.
Ez a cukormáz a remény.
Az Öreg elmélázik, megcsóválja a fejét és újabb üvegért nyúl. Feketeség az üvegben.
Kinyitja.
Boldog szerelmesek puhaságával szórja újra szét. Arcán apró kíváncsiság és örök bölcsesség.
A kátrány eléri a cukrot, vegyül vele, összeolvad, elkeveredik. Lila-fekete kígyók csúsznak a szívkamra alja felé.
A kátrány lassan befeketíti az egész szívkamrát. Az aljára ülepszik, lassan szárad, de sosem válik teljesen keménnyé. Mindig taszítón iszapszerű marad.
~Míg alszik, nincs veszély~ Megkéri a tündért, lassan távozzék a hajnallal.
Ez már nem az az idő, mikor csak hajnalban jöhet.

Az Öreg lemászik. Körbenéz. Láthatóan elmélkedik.
~Meddig bírja még?~
Ő az abszolút igazságosság. A kar mely lenyomja a fejet a víz alá, és az utolsó pillanatban rántja fel.

Mosolyog.

A kisember

Hol keletkeznek az érzések? Szívtájékon. A szívkamrában.
Ott vannak befőttes üvegek, telis-tele érzésekkel. Egy takaros kis öreg fickócska nyitogatja őket.
Ő az abszolút igazságosság.
Nagy létrájával támaszkodik a toronymagas polcoknak, és néha néha leejt egy fájdalom-üvegcsét.
S összeszorul a gyomor.

"Ó hős, kit halál-arc rémétől elfed egy víg álarc..." (Afi cédám)

Meguntam, hogy a fejemet akarják.
Nyitva hagytam nekik az ajtót, jöjjenek, üssenek meg, vesződjenek. Hátha sikerül.
Meguntam, hogy a mocskos fejemet akarják a vadak, az én fejemet, a hozzájuk hasonulatlan vadét.

Kapumat bezártam és nem jönnek be. Nem rendezünk ma tort. Menjenek máshová el innen.

Érzem, ahogy a fejem koppan a padlón. Összekaparom a szilánkjait. Felegyenesedem, előbb négykézlábra, majd kettőre. Csikorgatom a fogam.
Arra gondolok, hogy valamikor hősnek mondtam magam. Mitől hős a hős? És mit tesz? Mit tehet?
*
Istenben hisz. Éjjelein összeteszi a kezét és arra kéri, könnyítse meg a dolgát. Hogy a számára legjobbnak véltet tegye. Ami hőshöz méltó.
Megkéri, hogy tegyen legjobb belátása szerint, még ha az a hős akaratával is ellentétes. Mert a hős nem isten. Amit a hős akarhat nem mindig jó, nem mindig a legjobb.

Aztán történik valami.

A hős hihet tovább istenben, vakon, és kérhet újra és újra. Attól a pillanattól már többé nem hős, szolga. Ájtatos hívő. Nem Hős.

Hihet tovább, de nem kérhet. Nem engedheti el karját és nem ejtheti testét az árba. Ő nem, ha hős akar maradni. Tennie kell.
Meghasonulhat, százszor megtörhet, változhat, újrakezdhet. Hűnek kell lennie önmagához.

Aztán tesz, történik valami.

Meghátrálhat, elfuthat, s így veszít hős értékéből. Megvakul tükre, póz-őrré alakulhat. Aki nem hős.

Megtagadhatja istent, a saját útját járhatja, antihős lehet, istentagadás nélkül. Az Antihős választott szellemképével, önös céljaival. Dacával, büszkeségével, emberiességével. Melyek nem feltétlen jók, vagy rosszak.
*
Aztán tébolyultan istennek hiszem magam. Nekivágódom a falnak. Fejem koppan.
Nem hiszek semmit és senkit. A földre csúszok, a kilincsig mászok. Rácsapok, zárva-e.
Istennek hiszem magam és azt játszom félelem és megalkuvás nélkül.
Felszököm és a földre hanyatlom. Vércsatakos körömágyamban a világ dobog.
Sírok.
sírok.
Előtörő zokogással, levegő kapkodással, tüdő remegéssel. Édes a könny. Bódítón és émelyítőn édes. Felfordul tőle a gyomrom. Vagy magamtól. A könnyekkel kiszökő gyűlölettől.
Fázom, reszketek. A félelem a földhöz nyom. Rám szorítja vasbakancsát, de mintha ott sem lenne. Pislogok. Csend van. Olyan bús arcokat betakaró nyugtató csend.
Fájdalom vibrál a levegőben,majd szertefoszlik. Elolvad.
Zsibbadni kezdek. Kinyúlok egy kispárnáért.
Magamhoz ölelem. Megszorítom.
Elalszom.

Malacka

Ő már nem gondol a gonddal*.














*Vörösmarty Mihály 'A vén cigány' rapszódiájának versszakonként ismétlődő záró sora; helyzethez finomítva.



"...Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik csatákon,
Akkor húzd meg újra lelkesedve...
...Húzd, ne gondolj a világ gondjával."

Malackák

In Blue
*******


Ő egy szomorú malac.





















Ő egy vidám malac.

















A különbség szemmel látható.

Mindennapok

Mindennapok

Mily jelentéktelen a tegnap,
a mát felemészti a holnap,
a holnap, csak az.
Terveket szőni, belegabalyodni,
elveszni, nagy dicsőség.
Mindennapjaink folytó közönye
megfog, tart, megmar, újrajátszik.
A naptár napokból van. Haszontalan.
Kell a másik, mint az esti fogmosás,
a magány nyomasztó,
minden fél-megoldás.
Ez is.
talpas jövés-menés, vagy kerekes, gépes autós,
vagy négykézlábas vánszorgás.

Kötelező vetkőzés. És állati szeretkezés.
Semmibe mondott ima,
a sóhajtott remény.
tudós célozgatás, idétlen válaszadás,
mint szélfúvás, nem árt.
csak bőrt cserz. csak lelket cserz.
rángató hiúság;
az olaj amit magadra kensz,
lassan beléd száll, folyik, mérgez.
Aztán magad magaddal kened.
Ez is önhazugság.
Az olaj halottakból van.
Belőlem, belőle, belőled.
Rajtad vagyok, leszek. A te dolgod.
Ne foglalkozz velem.

Aztán félénken összenézünk és mosolygunk.
Kínosan, kínnal, azzal, anélkül.
valami szerelemnek mondott ámulattal.
Vagy hidegen, és várunk valamit.
Így megy ez.
Bársonyba bújunk, a legjobb szabásokba,
vágyunk egy lehelettel jobbat;
lessük: mi lesz a holnap.

Hozzámérsz, hozzád érek,
a kezed túl hidegnek, vagy túl melegnek érzem.
Ha csak odáig érek.
ha csak odáig.

Felvesszük gyűrött gönceink,
a verejték megbillogoz,
Faji csata, nemtelen harc,
A testünk sánc, fogaink barikád,
szemünk két kráter.
Mintha már csak a ruha tartana össze,
meg a határidők.
Kiadott utasítások, gyógyszerre költött borravalók.

Újra látlak, újra látsz.
Nem olyan vagy mint rég,
valami köd-mosoly, márvány-kopott ég.

Jó lenne tudni mennyi még.
Érezni, vagy kiszámolni, összeadni, kivonni.
leárazva megvenni.
Vagy valami ilyesmi.

Boldogságot idézni, hívni,
ha eljött itt tartani, rabbá tenni.
Mutogatni.
Arany láncot adni neki.
Üres álmokba hazudozni.

A vég elkerülhetetlen,
de késleltethető.
Mint a számlák,
hétről, hétre eljő.

Aztán fizetünk és kielégítjük,
őt, akit nem ismerünk, és néha magunk.
Kötött munkaidő, alhatatlan éjjelek,
füsttel ébren tartott szem, alkohollal tompított fejek.

Mind ugyan azok vagyunk,
csak számadatunk más:
középmagas, szőke, barna, nő férfi.
Aztán számok még, dátumok, helyek,
és összezavart megalkuvás.

Hevesen téphetem le rólad a ruhát,
vadul, erővel.
Aztán mit tehetek?
Nem vagy más mint hús, csont, tört eszményképek.
Se több, se kevesebb. Sem te, sem én.
Bocsánatot motyogni? Az közhelyesség.
A miénk.
Megpróbálni jobbá tenni?
Majd holnap.

Eszembe jutsz, és lesütöm a szemem
és körbenézek: lát e valaki.
Zsebembe gyűröm kalapom,
és mint mi,
a zsebbe gyűrt kalap sosem simul ki.

Egy fotó alá

Mind retusáltak vagyunk a képeken,
mert az idő hajt fölénk púder-nyomokat
gyermekként ártatlan áldoztunk a szűziségnek;
és szégyelljük is kicsit magunkat.

Fekete könyvem fehér lapjai.

Fekete kiskönyvem utolsó fehér lapjaihoz értem.
Fontosnak tartom a méltó befejezést, az utolsó lapok végmámorát lehetetlen nem éreznem, kihagynom.

Az utolsó nyolc oldalra az oldalszámoknak megfelelően írtam a csökkenő verssorral.

Igyekeztem minden verset külön-külön is értelmessé tenni, és hogy összefűzve is egészet adjanak. Úgy érzem, ez nagyrészt sikerült.

a nyolcadik napon
a nagy hatalom
elrejtette magát.
kegyes mázzal
cukros áhítattal
elbűvölte az angyalok karát.
aztán olajlugasában megpihent
s mi keressük szüntelen.

Hétszer futottuk körbe a földet,
mert bűneink száma hét
idők, vétkek, fájó leckék
míg megtanultuk mindez értelmét.
Most sebeket nyalva,
nyelvet harapva halljuk fejünkben a nyüszítést,
s felegyenesedünk ismét.

"Fölényre törekvés", - ezt mondták;
"Hatalomra törő akarat"
mit Friedrich bácsi súgott;
Nagy ember aki bosszút tud állni,
az igazi lázadó sosem változik;
s nem kell vissza kérdeznem.

a válasz felesleges,
ha nincs kinek válaszolni,
meddő remény az idillre áhítozni.
hőst teremt a vész,
s nagy dics világot jobbá tenni.

Kócos haját a víz fodrozta
hínárba szőtte álmát,
elhullt szájának pirosja;
haza többet nem várták.

nincs vég, vaksi ég
egy sóhajt az ágyon:
neked ajánlom.

szilánkosra hasít a fáradozás,
drága ám az álmodozás.

nem kell szó, ne szólj száj.

***

Írásban persze jobban néz ki.

Laissez l'attraction femelle vivante!

Éljen a női vonzerő! - Jelenti a francia cím. Egészen pontosan.
Kicsi is, nagy is, édes is, nem is, sunyolós, bújós, okoskodós, dorgálós, szelíd, nemszelíd, marós,tépős, harapós, vicces, néha dacos, büszke, egyenes, szívecskés meg puszilgatós, vigyoros, mosolygós, kuncogós, nemribancos vadítós...meg ilyesmi. Most ennyi jelző jutott eszembe első indulásra.

Ihlette legendás exédesem humánum által mitizált, emberi szív alakot formáló és azt napszemüvegbe invesztáló pózolós képe. Felderített.:)

:*

Ma esti mestervágás

Nem vagyok lusta írni, ma estére ennyi, ezt szeretném majd megtanulni gitárra és alkalom adtán előadni.
Remélhetőleg megértő közönségnek.

Víg élet

R.E.M. Orange Crush-ját hallgatom, meg Dropkick Murphys néhány nótáját és gondolkodom.
Az a baj, hogy meg kellene nyesnem az arcom, úgy bőrig. Lassan kezdek hasonlítani a pubertás majmokra akik hubertusszal (mert a pálinkát már csak a parasztok isznak szerintük) meg cigivel pózolnak és úgy néz ki az álluk mintha kormos lenne. Jobb esetben igényes itt-ott bajszot is növesztettek, mert ők az arcok.
Bocsánat, én fogom befogni a pofám.
Meg azok a metálosok is szóba jöhetnek, akik hosszú hajjal rázzák a fejüket és kannással kezelik még aznap este. Viva la igénytelenség.
Bár lehet nekik ez az igény, így megint hazudtam az előbb.
A Viva la ... - általam önkényesen kitalált és használt örök változós szállóigéhez annyit, tudom, hogy az eredeti francia használatban a szavak nemtől függően la, és le előtagot kapnak mint mutató névmás, de ez engem nem érdekel, teszek a franciákra, nemzeti öntudatból is. Leírtam, hogy megmutassam: nem vagyok kulturálatlan, na.

A hajam is megnőtt, (jajj mileszvelem!) pedig most nem akarok suttyóvidéki beleszarok stílust.
De rám ragad. Olyan ez mint az itthoni kosz a szobában. Kikelek az ágyból és velem tart, és sosem hagy el. Ez lehet kófic-barbárságom legidegesítőbb ismérve.
Mármint ez a mocsok attitűd.

Ha tizenhat éves cafka lennék, vennék valami szexit, belebújnék, (emelje ki a mellem és a seggem a fejem rovására, jó is az, amikor dugnak, úgysem a fejem a legfontosabb) aztán popsit, mellet kitolva pózolnék a telcsimnek. Na meg pakolnám őket netre. Mer'mérne? Merevedjen a fejletlen testemre a sok kan.
Ha meg több lenne rajtam a szalonnának való mint az átlag, no meg amit jóapám egy este alatt be tud tolni pár üveg schlaffenküssenleitenlagerbraünjugend akciós sörnevű cuccal ami talán köszönőviszonyban van a malátával vagy a sörárpával; nos ebben az esetben az ipszilon dukál a nevembe, elé, után, közbe vagy ha nincs benne helyettesíthető i ,akkor megtoldom. Édybaba, Civcsike, meg Hejcsegnőcske meg lyány, meg ilyenek. Elég lenne a Duckó-muckó vagy valami. Na meg az aktuális csődörömmel fotózkodnék, szigorúan tükörben, telefonnal, lehetőleg smárolás közben. Így a menő.
Najó, talán tizenhét, rossz esetben tizennyolc plussz.
Mi fickók befeszítünk és sunyiban erőszakolós pornót nézünk.
Mert mindenkinek a legjobb nő és a legjobb pasi kell.
Éljen internetország!

Itt szeretném én, a szerző megragadni az alkalmat, hogy elhatárolódjak és -sunyiban persze elhúzzam a szám- dicsőséges fajtársaimtól. Reméljük, a tanult tulajdonságok nem öröklődnek, Darwin bácsi.

hohóó, láwolok ám mindenkit. Duplawével, mert az az élőszóban a legkifejezőbb.

Köszönjük meg szépen az uraknak a kocsival,cigivel,energiaitallal, sörrel, nővel, guminővel és kitömött boxerral félmeztelen pózolós képeket.
...és köszönjük meg a hölgyeknek a bikinis, szexbombásvadítós, cicikidobós, popsivillantós képeket, melyekkel -tudatosan vagy tudatlanul- okoztak férfiak nagy számának boldog pillanatokat és hozzájárultak az internetes szoftpornó virágzásához.
Köszönjük meg nekik szépen.
Megértem lányok, hogy a legrövidebb út két láb közt az egyenes, de a szukák rakják szét elsőre, meg a ribancok meg a kurvák; ez utóbbi kettő érthető.
Szukák vagytok?
Higgyétek el nekem, ha nem "melegítetek" be előtte rendesen, izomlázatok lesz. Ez nem az a tesióra amit ellógtatok, ellógtok, hanem aminek némi látható értelme is van.
Láttam már, jól kinéző kurvát,
Szép kurvának kinéző nem kurvát,
és kurvának kinéző ribancot.
na meg ártatlannak tűnő ribancot.
(a ribanc aki nem kér érte pénzt, a kurva az, aki igen. ez valami olyasmi mint a hittel házalók. segítsd a felekezetet és gyónd meg a bűneid, míg egy barátod jószívből meghallgat.)
Tegye fel a kezét aki ért.

Egy kis egészség nem árt, ez nem azt jelenti hogy light kólát iszok meg lájtcigit szívok. Persze mit ugatok én, ki vagyok én, húzzak el egy bizonyos nemiszervbe. Oké!
Azért én még várom a kezeket. Hiú ábránd, ódivatú ketrecesmajom vagyok, rácsok nélkül.
Bocsánat, elnézést.

"Ami megráz, helyreráz." Halay úr.

Nincs is már több kérdésem, -egyszer minden harci düh elszáll- ami meg megmarad, hát Isten bocsá'. Ha még van, ha törődik ilyesmivel.

Köszönjük Tamás.