XI

"Fiatal koromban hanyatt fekve bámultam a plafont. Órákon át.
Gyerek koromban, az ágyon hasalva a szőnyeg mintáit."

Idézet, magamtól, a Poste Restante-ből.

Ezt a verset záróéneknek szántam, egy soha meg nem írt drámához.

Elbukott már sok király,
és hátráltak a seregek,
Volt idő, mikor a remény is elveszett.
Napnyugta 's hold-kelte
Látta megfutásunk,
Holdtölte és napkelte,
sírta pusztulásunk.

*

Szintén a drámához:

Túl vén vagy, hogy a levegőt kaszáld,
Hív az utolsó csata,
Mikor meghátrál minden barát,,
Te légy az, ki alább sosem adja.

*

Végül Dianának reményteljesen:

Előbújt rejtekéből a nap,
A felhők sötét hada szétfutott,
Tartsd még a fényed drága,
Míg le nem nyugszik napom.