A nyolcadik napon, nos volt ami volt. A srácok változatlan hozták a formájukat, már-már kultikussá nőtték és nőttük magunk szeretett városunkban, Budapesten. A délelőttre nem emlékszek, a sznob hajó meg a svéddeszka az változatlan, a délután változatos volt. Nah, mekkora szójáték, ász vagyok, hehe. Vagy nem. mindegy.
Míg a dekorosok és a fotosok melóztak, a szakács srácok(fr)(hun) Réunioni (igen, tudom hogy kell már leírni) kajcsit sütögettek nekünk, és egyetemes angoltudással állapították meg, hogy amit a magyarban 'ételek keverésére alkalmas kanalat "fakanálnak"' hívják, az az angolban nemes egyszerűséggel összetéveszthető, asszociálható és kiejtésben teljesen megegyezik a 'fuck anal' [fákánál] szóval. Milyen gyermeki.:)
Lencsét esznek, fehérre főzött rizst, csípős-zöldséges-piroscuccos szószt és csontról leváló húsú csirkét. Sünt is, de az nekünk nem volt. Be is baszott volna ha elkezdik nekünk sütögetni a Budapest kompatibilis kevés hedge hogokat, meg hérisszonokat. Mondjuk tüzet raknak az iskola közepén és néhány vidám kreol nóta közben megnyúzzák a süneszeket. Jajj. De ezért elképzeltem és Te is elképzelted velem. Cink. Végtére mindenkinek asszociatív az agya és mindenki vizuális tipus, csak van, aki tagadja. (Erre az utóbbi időben sok-sok dolgot építettem, egy része szórakoztató volt, többé számomra, kevésbé mások számára de volt amikor fordítva. Lehetőség az van benne.)
Zenei wörksopban voltam. Alakulóba indult két kreol, két magyar meg egy multikultúrál dal, és egy cover is. Queen-nel, Marley-val, Jackoval meg Kurt bátyóval. Aztán lesz ami lesz. (mitikus vagyok na, pedig nem igazán van rá jogom, lévén jónéhány héttel az esemény után írok beszámolót. hátezvan.)
Mindenki becsülettel és ami még elmondható
dolgozott. Volt furulyánk, dobunk (késöbb több is) gitár, no meg az alkotó kedv.
Az a nagy büdös helyzet, holy ilyenkor akarva akaratlan rá kell döbbenni arra (nem szeretem ezt a kifejezést) szóval, meglátja az ember, hogy ha mindenki akarja a dolgot mennyivel könnyebben és eredményesebben lehet haladni, mint flegma meg passzív majmokkal.
Ne értsetek félre kérlek, komálom a majmokat, (lehet ez amolyan szórakozási félpasszió vagy mi) meg jók a majmok meg minden,de vannak pillanatok amikor meglengetném azt a kellemes kis szerető péklapátot, szívlapátot vagy romboló kocsit. Ha van ilyen.
Igyekeztünk, biztosan mindenkiben benne volt a gondolat, hogy most együtt vagyunk, nincs iskola, nincs külső basztatás, stressz meg egy csomó lehúzó változó és minden erőnkkel a feladaton lehetünk.(Erre még nem konkrétan, de visszatérek a 10.napon)
Ez így csöpögősen hangzik, meg amcsin meg jóságos térítős villantósan, de tényleg így volt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése