VIII

A szeretet útvesztője

Oly sokat jártam már e bús földön,
Ismerem minden kövét.
Bolyongtam éjjeleken és kalapom volt a köd,
Kóstoltam e föld minden bágyasztó füvét.

Oly sokáig vártam,
Hogy elmondjam ezer év is kevés.
Nem találok gyöngyöt a magányban,
Ha volna ki fogná a kezem, nem is keresném.

Oly sokat láttam,
Nem is akarok többet,
Arcod idézhetném ha a fájdalom nem rántana vissza,
Karommal száz és száz dolgot tehetnék,
Ha tekintetem volna tiszta.

Bolyongtam és bolyongok,
Hold volt kalapom és kabátom a köd,
Megtalálsz-e az árnyak között?
Ha én magam sem találom.

Egy érintés, egy szó, köd mi szertefoszló.
Keress és találj, állj és várj -ez nyugtató-
A remény még nem volt ily' iszonytató.

2007 október