2009. szeptember 22., kedd

Még igen.

Szeretem a harci dühöt, mert oly ritkán jő, s gyűlölöm, mert még ritkábban tudom kitölteni. (mint tömény méregoldatot átlátszó üvegpohárba.)


Megértem és átéltem az előző napokat, egész pozitívan. (Még nem az igazi.) -Rövid helyzetkép most ez-
Szédülettel, szép mosollyal, hazudott glóriával, játszott jósággal. (Mint körhinta egy centrifuga belsejében.)
Amikor komolynak mutatkozom játszani, hazudni, megcsalva érzem magam, egy részem.
A változás újszerűsége.
Mert teljesen sosem változunk.
A hirtelenség magával ragadása. Míg nem mozdulok.

Mint kődarab az örvényszabdalta tenger fenekén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése