Szeretem a harci dühöt, mert oly ritkán jő, s gyűlölöm, mert még ritkábban tudom kitölteni. (mint tömény méregoldatot átlátszó üvegpohárba.)
Megértem és átéltem az előző napokat, egész pozitívan. (Még nem az igazi.) -Rövid helyzetkép most ez-
Szédülettel, szép mosollyal, hazudott glóriával, játszott jósággal. (Mint körhinta egy centrifuga belsejében.)
Amikor komolynak mutatkozom játszani, hazudni, megcsalva érzem magam, egy részem.
A változás újszerűsége.
Mert teljesen sosem változunk.
A hirtelenség magával ragadása. Míg nem mozdulok.
Mint kődarab az örvényszabdalta tenger fenekén.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése