Ma esti mestervágás

Nem vagyok lusta írni, ma estére ennyi, ezt szeretném majd megtanulni gitárra és alkalom adtán előadni.
Remélhetőleg megértő közönségnek.

Víg élet

R.E.M. Orange Crush-ját hallgatom, meg Dropkick Murphys néhány nótáját és gondolkodom.
Az a baj, hogy meg kellene nyesnem az arcom, úgy bőrig. Lassan kezdek hasonlítani a pubertás majmokra akik hubertusszal (mert a pálinkát már csak a parasztok isznak szerintük) meg cigivel pózolnak és úgy néz ki az álluk mintha kormos lenne. Jobb esetben igényes itt-ott bajszot is növesztettek, mert ők az arcok.
Bocsánat, én fogom befogni a pofám.
Meg azok a metálosok is szóba jöhetnek, akik hosszú hajjal rázzák a fejüket és kannással kezelik még aznap este. Viva la igénytelenség.
Bár lehet nekik ez az igény, így megint hazudtam az előbb.
A Viva la ... - általam önkényesen kitalált és használt örök változós szállóigéhez annyit, tudom, hogy az eredeti francia használatban a szavak nemtől függően la, és le előtagot kapnak mint mutató névmás, de ez engem nem érdekel, teszek a franciákra, nemzeti öntudatból is. Leírtam, hogy megmutassam: nem vagyok kulturálatlan, na.

A hajam is megnőtt, (jajj mileszvelem!) pedig most nem akarok suttyóvidéki beleszarok stílust.
De rám ragad. Olyan ez mint az itthoni kosz a szobában. Kikelek az ágyból és velem tart, és sosem hagy el. Ez lehet kófic-barbárságom legidegesítőbb ismérve.
Mármint ez a mocsok attitűd.

Ha tizenhat éves cafka lennék, vennék valami szexit, belebújnék, (emelje ki a mellem és a seggem a fejem rovására, jó is az, amikor dugnak, úgysem a fejem a legfontosabb) aztán popsit, mellet kitolva pózolnék a telcsimnek. Na meg pakolnám őket netre. Mer'mérne? Merevedjen a fejletlen testemre a sok kan.
Ha meg több lenne rajtam a szalonnának való mint az átlag, no meg amit jóapám egy este alatt be tud tolni pár üveg schlaffenküssenleitenlagerbraünjugend akciós sörnevű cuccal ami talán köszönőviszonyban van a malátával vagy a sörárpával; nos ebben az esetben az ipszilon dukál a nevembe, elé, után, közbe vagy ha nincs benne helyettesíthető i ,akkor megtoldom. Édybaba, Civcsike, meg Hejcsegnőcske meg lyány, meg ilyenek. Elég lenne a Duckó-muckó vagy valami. Na meg az aktuális csődörömmel fotózkodnék, szigorúan tükörben, telefonnal, lehetőleg smárolás közben. Így a menő.
Najó, talán tizenhét, rossz esetben tizennyolc plussz.
Mi fickók befeszítünk és sunyiban erőszakolós pornót nézünk.
Mert mindenkinek a legjobb nő és a legjobb pasi kell.
Éljen internetország!

Itt szeretném én, a szerző megragadni az alkalmat, hogy elhatárolódjak és -sunyiban persze elhúzzam a szám- dicsőséges fajtársaimtól. Reméljük, a tanult tulajdonságok nem öröklődnek, Darwin bácsi.

hohóó, láwolok ám mindenkit. Duplawével, mert az az élőszóban a legkifejezőbb.

Köszönjük meg szépen az uraknak a kocsival,cigivel,energiaitallal, sörrel, nővel, guminővel és kitömött boxerral félmeztelen pózolós képeket.
...és köszönjük meg a hölgyeknek a bikinis, szexbombásvadítós, cicikidobós, popsivillantós képeket, melyekkel -tudatosan vagy tudatlanul- okoztak férfiak nagy számának boldog pillanatokat és hozzájárultak az internetes szoftpornó virágzásához.
Köszönjük meg nekik szépen.
Megértem lányok, hogy a legrövidebb út két láb közt az egyenes, de a szukák rakják szét elsőre, meg a ribancok meg a kurvák; ez utóbbi kettő érthető.
Szukák vagytok?
Higgyétek el nekem, ha nem "melegítetek" be előtte rendesen, izomlázatok lesz. Ez nem az a tesióra amit ellógtatok, ellógtok, hanem aminek némi látható értelme is van.
Láttam már, jól kinéző kurvát,
Szép kurvának kinéző nem kurvát,
és kurvának kinéző ribancot.
na meg ártatlannak tűnő ribancot.
(a ribanc aki nem kér érte pénzt, a kurva az, aki igen. ez valami olyasmi mint a hittel házalók. segítsd a felekezetet és gyónd meg a bűneid, míg egy barátod jószívből meghallgat.)
Tegye fel a kezét aki ért.

Egy kis egészség nem árt, ez nem azt jelenti hogy light kólát iszok meg lájtcigit szívok. Persze mit ugatok én, ki vagyok én, húzzak el egy bizonyos nemiszervbe. Oké!
Azért én még várom a kezeket. Hiú ábránd, ódivatú ketrecesmajom vagyok, rácsok nélkül.
Bocsánat, elnézést.

"Ami megráz, helyreráz." Halay úr.

Nincs is már több kérdésem, -egyszer minden harci düh elszáll- ami meg megmarad, hát Isten bocsá'. Ha még van, ha törődik ilyesmivel.

Köszönjük Tamás.

Ámulat

Épp azon gondolkodtam az előbbi pillanatban, -rápillantva az ágyon heverő kombinált fogóra- hogy hogyan is lehetne valakit egyszerű szerszámokkal megölni. Szimplán vagy bonyolultan, az részletkérdés.
Csavarhúzóval agyondöfködni, körfűrész alá tenni, szétverni a fejét egy polccal, hőfúvóval kiégetni a szívét, reszelővel addig nyiszatolni az ütőereit míg el nem vérzik, felxxel kaszabolni, kalapáccsal fejet szétverni, vésővel gerincet elpattintani, (most az itthoni szerszámokat és eszközöket gondolom át) súlyzóval mellkast betörni, fúróval lyuggatni, satuval végtagokat összezúzni...ilyesmi.

Most ennyi jutott az eszembe.

Jóéjt

ma hajnali

Egyszer hallottam egy viccet. Elmegy egy férfi az orvoshoz, azt mondja, depressziós. Azt mondja, az élet kemény és kegyetlen. Egyedül érzi magát ebben a fenyegető világban. Egyszerű a kezelés, mondja az orvos. Épp a városban van a híres bohóc, Pagliacci. Menjen el. Az majd felvidítja. A férfi könnyekben tör ki. De doktor úr, én vagyok Pagliacci.

-Rorschach naplója (Watchmen)

Ha lenne valahol valami központ, tudod ilyen fő-fő arcoké, benne a világ összes adatával meg zsíros fickókkal akik irányítanak vagy mi, akkor vigyorogva pakolnék tele egy zsákot dinamittal és mosolyogva hajítanám be a kéményén. aztán elkezdeném zene nélkül rázni a seggem a tetőn. Olyan bugisan.

Könnyed esti séta.

A helyzet vizuálisan ez:

Ami nem is igaz, mert én konzervatív hőslelkű római jellem vagyok.
No meg lovag és romantikus is.
Így el kell ítélnem az orális szexet, bármennyire is nem ezt sugdossa a fülembe a korszellem szárnyas-bögyös cafkája.
Ez alábbi kép orális szex ellenes, azaz anti-orál.
Jogosan.

A lábujj szopkodás meg szimplán nem tetszik.
Lehet, van akinek bejön.
Ez láb-orál. Vagy végtag-orál. Köröm-orál.
Kinek mi.
Ezért húzunk cipőt.

Én inkább magam szeretem. Konok maszturbáció nélkül, mert a katolikusok szerint elferdül tőle a hátam meg szőrös lesz a tenyerem. Meg mittudomén. Bár szerény véleményem szerint még mindig jobb, mint szopásért gyónni, vagy férfiánuszokra vadászni főállásban.

No meg, a normális szexualitással sincsen bajom.
E képen a néni tudja hol a helye.
Csak popsiig húzza le a rucit, köszönjük meg neki.

Persze, ne értsünk félre semmit, ez nem porno, meg fétis blog.
Privát vágyak otthon.
Most otthon vagyok.^^

Ez a néni még ízlésesnek is mondható.
Szexualitásra felhívó.
Szobára nem, mert kötözve van.

Ők kevésbé finomak.
Ennek a néninek ki kellett firkálnom a cicijét. Mondtam, hogy nem pornó blog.
Rajtuk nem kell semmit firkálni.
Szemet hunyni talán ajánlott, korra, nemre függetlenül.
Lányok egyedül....



Azok a Boldog Békeévek....

Aki rosszra gondol, annak sem fenékig tejfel.
A dadus fenéken ver.
Na, ő itt a kakukktojás. Miért? Mert a fenti képeket főként heteroszexuálisoknak készítették, míg ez alábbit, nem csak heteróknak.
De, -bármennyire is röhögünk a bundeszliga frizurán meg a bőrdzseki-mellszőr kombón- még mindig jobb mintha ez lenne:

...vagy Ő várna az ágyban:

Akárki akármit mond, én nem politizálok.
Még ha ilyen boldog is leszek tőle:
(tudniillik, a férfiak G-pontja az ánuszukban van.)

*
*
*
*
*

Az Úr, aki nem halott mert emberi (Nietzsche bácsival ellentétben)
szolgáltatott eme populáris alkotáshoz képeket. (Halay L.)

ejha

A jó kislányból rossz kislány lett; s rendet rak.

ejha.

Vol 1

...hitem fél cédulákra tépem...

hitem fél cédulákra tépem.
Hitem fél cédulákra tépem!

valami Vigasság

A képen H. Zoltán fiatalkorú biztosít minket a téma komolyságáról intellektualizmusával, de a háttérben sunyin vigyorgó Tamás megcáfolja ezt.

A kis csapat készen áll, hogy részese legyen egy újabb kalandnak.
Arcuk sugárzik a lelkesedéstől.


Itt szeretnék kitérni példaképem sokat sejtető arckifejezésére:
Biztosan azt gondolja, hogy ez mégsem lesz olyan jó buli.

Feri köztünk a legnyugodtabb. Ráérősen szívja spangliját és boldogítja a tudat: Ő nem jön.


A szerző itt elmereng az élet nagy dolgain...


...aztán megvilágosodik és nem mondja el másnak. Merengjenek rajta ők is, ha tetszik, ha nem.


Ám most különös fordulatot vesznek az események.
Erre mindketten készen állunk.



Szakadásig feszülnek az idegek...


Aztán...bekövetkezik ami bekövetkezhetetlen.


Erre Hősünk sem tud mit mondani.
Épp az élményt dolgozza fel.


Sándor a megrázkódtatástól kénytelen volt leülni.


Itt a szerző és cimborája, Róbert úgy gondolják, hogy ez nem mehet így tovább.


Be kell vetniük magukat. Halmozottan.


A szerző itt ragadta meg az alkalmat, hogy egyértelmű véleményt nyilvánítson:

Seems surreal.

a nyolcadik oldal négysorosa.

Recsegő gerinccel egyenesedek ki, kacagva.
Fából faragtam kalapácsot magamnak,
de én kőből vagyok.
A madarakat nézem.

A lélek apróságait ölni most a legjobb alkalom.

...Nincs más, mint fejem homályának csendje,
mint éles fúrók tekergő buzgósága,
elér viola alkonyom rojtos árnya,
kísér bukásaim tanulsága.
A magamé lettem.


*

A Kegyetlen

Vasfogú vicsorával üzen hadat szemtelen,
Bőre acéljával vakít kíméletlen.
Karja csap, mar váj, fájdalma üvölt:
szeretlek, szeretlek, szeretlek!

*

Vérben a nap udvarháza, feketévé szenesedett,
csont fejeket hagyott forrósága.
Csend fekszik a múló vészre,
légbe égett kiáltások hullnak pepita kövére.
Rémület suhan át a gyér fényoszlopokon,
megbújik, kifúj, liheg, tovább szalad;
a lélek apróságait ölni most a legjobb alkalom.
Kapuk kitárva, aranytáblán nemes férgek,
tűz dühétől neveik elfolynak, elégnek.

Vérben a nap udvarháza,
Lomhán riaszt némasága.
Alkonyodik, kifeszített lepel hull
az elfolytott, tiszta szív éjszakára.

*

Tavaszelő. Már vártunk rá.
kis szél, kis zöld, lépteim a járdán.
magas emberek, a szél az arcomba csap,
s begombolom minden gombomat.

*

Idézetek a fekete füzetemből, aminek lassan a végére érek. Lehet, mind szubjektív fikció.

A gúny ölni akar, az irónia élni.

Az jutott eszembe, hogy milyen jól nézne már ki, ha a poszt címébe ezt írtam volna:
'Faszkivan.'
Aztán mégsem tettem. Barbár. Civilizálatlan. Meggondolatlan. Ostoba. E helyett Halay László aforizma író bácsi egyik falra érthető (vagy félre, vagy egészen máshová) gondolatát tettem. Jelzem, jogosan.
Szeretem az iróniát. Mert ad egyfajta védelmet, egy érezhető távolságot. A gúny már ennél dacosabb. Az iróniát élvezem, szórakozom rajta, ámulok, örvendezem, ugrálok mint egy kis majom az összerakosgatott barikádjai között. A gúny már ennél élesebb, itt a kis majom már nem majom, hanem valami két lábas, két karos, vigyoros-mosolyos-vicsoros, szavas jelenés, a maga pozitív-negatív benyomásával. Az irónia mentsvár, a gúny ék. Dacos, mert születésében részes a sértettség és a visszaütni akarás. Erős, mert mentsvárában erőt gyújtött és végletekig figyelmes, mert kitörésének pontosságához elengedhetetlen a cél ismerete,a leggyengébb rész lokalizálása.
"Ha nem tudsz nagyot ütni, üss jó helyre."
Ripacs és hatásvadász gondolat magamtól idézni, de ha idevág, akkor nem hagyhatom el az utalást.
A szarkazmus más. Az meghasonult irónia. Erősebb és maróbb.
Az irónia egy kedves kutyus, aki ha akar játékosan és néha erőt nem feledve, megkap téged és másokat is.
A gúny az a kutya ami akkor harap -néha indokra sem várva- ha a gazdira rosszat szólnak, gondolnak.
A szarkazmus az a dög, ami öreg is, fáradt is, de még éber. Kölyke az irónia lábhoz simuló szőrpamacsa és a gúny izmos ebe.
Azt mondják, sokan használják, szurkálódnak, morgolódnak. Az övék (na de ki vagyok én, hogy ítéljek) meghasonulás az életből. Nem igazi szarkazmus. Sem cinizmus. A cinizmus mozgató rugója a nihil. Persze ez is téves, mivel ha nihil nem lehet mozgatórugó, mert a nihil valójában nincs.

Lett volna egy lány fox terrierem, de elpusztult. Alfonzie-nak hívtam volna, a név és az állat szépsége miatt.

Fáj a szám. Kicsit.
Heves volt a kedd és a szerda, a múlthetiek. Néha nehezen tűröm a vasat a számban, és ez emlékeztet arra, miért is fáj...aztán eszembe juttatja azt is, aki miatt.
Hiányzik. Kicsit.
Nem annyira, mint néhány órával ezelőtt.

Eszembe jut, aztán..aztán megpróbálok másra gondolni. A félmegoldás nem megoldás, csak újabb problémát szül. Mégis megcselekedjük. Nem akarok visszakérdezni.

Találtam valamit. Incubus: Love Hurts
Egy versszak amit szeretnék bemásolni.

Love hurts...
But sometimes it's a good hurt
And it feels like I'm alive.
Love sings,
When it transcends the bad things.
Have a heart and try me,
'cause without love I won't survive.



Ő sosem szerette.


Nyúzz meg, és akassz ki, édes.

"Végzetem, hogy harcaimban bukjam szüntelen, s azután felkeljek megint."

Minden vég magában hordozza a kezdetet, s minden vég egy kezdethez tér vissza.


Ilyenkor illő egy rövid bevezetőt, figyelemfelkeltőt, ilyesmit írni, abban az esetben ha népszerűvé szeretnénk tenni magunk, ha törekvésünk biztos tettben nyilvánul meg, ha késznek érezzük magunkat nagy tömegekhez szólni egymagunk, ezzel a magunkra vállalt popularitással szállítva le a színvonalat, itt, internetországban.
Hogy az okosok elismerjenek, és a buták ámulva tapsoljanak; mi más is lehetne az ember álma? Abszolút fölényre való törekvés, kegyetlen, irgalmatlan, célt téveszthetetlen ék, mely meghalad minden várhatót, minden regulárist. Mely nem sablonos, új, eddig nem ismert, egy folyton előre hatoló, meg nem álló, vitathatatlan és kiszámíthatatlan, mégis elismert. Mikor az ember karaktereket ír, és ezekkel elér valamit. Vagy valami mással egészen mást, vagy egyiket sem.
Nem, ez nem az én asztalom. Én ehhez nem értek, nem tudok mosolyt csalni bágyadt arcokra. Nem tudok butákat elkápráztatni, okosokat meghajoltatni. Nyílt erőszakkal megváltást fejekbe verni. Mit is érne?
Ez nem az én feladatom. Közöm sincs hozzá. E újkori művészetet meghagyom másoknak, máshogyan. Lehetőségem nincs monumentálisat cselekedni és nem is akarok. (Itt felmerül a 'monumentális' szó jelentése, amiről később.) Sem bármi mást elkezdeni, mert a kudarc garantált. Miféle kor ez, hol kezdet előtt tudjuk mi a vég?

A klasszikus hős idea megvalósíthatatlan, elképzelt idealizált hős alakjaim életképtelenek, tehetetlenek, és jelenésre lehetetlenek e kor struktúrája, gépei és fogaskerekei közt.
Miféle hős az, ki képes láncokat letépni egy beteg társadalomról, mely maga ragaszkodik, minden erejével a láncaihoz?
Amilyen a kor, olyan a hőse. - Szomorú igazság ez.

Az életünk igenek, nemek és a tétlenség fogalma, ténye, valója körül forog. Vagy megteszel valamit, vagy nem, vagy vársz; tétlen maradsz. A tétlenség késleltetés, az igen és a nem késleltetése, a döntés elhalasztása. Gyávaságból, számításból, érzésből, logikából. Úgy gondolom, az idő maga a tétlenség, mely folytonos és igeneket és nemet határol. Egy és ugyanaz (érzésbeli különbségek adódhatnak, mert máshogyan érezhető az idő egy kellemes és kellemetlen cselekvés közben) passzív, megingathatatlan. Mikor szembe kerülünk egy döntéssel, igent vagy nemet cselekszünk. Ha meghátrálunk, legyen az bármily indokból, az késleltetés, a következő döntésig tétlenség. Ez a tétlenség szintén jótékony és káros, viszonyítás és értelmezés kérdése.
Itt nyer értelmet a tény, hogy szükségünk van butákra és önjelölt okosokra, értelmes és érzelmes emberekre. Míg előbbi kettőre afféle társadalmi helykitöltés gyanánt (gondoljunk csak bele, ha minden ember teljes tudatában lenne a fennálló rendnek és társadalmi elhelyezkedésének, nem lázadnának e? Nem akarnák e a föléjük rendelt önjelölt okosokat letaszítani valótlan trónjaikról, hogy aztán sajátjaik közül ültessenek oda valakit, s kezdődjék az egész elölről?) van szükség, ezzel erős túlzással betöltve a fennálló világ 98-99%-át. Utóbbi kettőre pedig periférikus elhelyezkedésük végett szigorúan nézeti és ideológiai szempontból. (Mivel nincs kizárva a tény, hogy érzelmes-értelmes ember kerüljön a legalsó rétegek közti gyári munkavégzésre és az elit sznobok pénztornyai tetejére. Erre ugyan megvan az esély, de meglehetősen csekély.) E két utóbbit felfoghatjuk passzív szemlélőnek, tudatos döntőnek is.
Hogy megőrizzük egyszerűségünk: ők azok, akik kiteszik a mondat végi pontot, majd új mondatot kezdenek de még nem tudják; ponttal végződik e.

Nekem nincs hatalmam. Tudásom kevés és több bennem a gyarlóság mint az erény.
Valójában egy vigyorom van, amit ki így, ki úgy szeret, ki így, ki úgy nem. No és szavak. A többit leírni nem tudom. Nem is szeretném. Nem törekszem hírnévre, hírhedtségre. Ezt a vesszőparipát meghagyom másnak, másoknak, az öltönyös és nem öltönyös uraknak, akárhány gombjuk is legyen a zakójuk ujján. Nem vonz az ilyesmi.
Maradok a periférián, s mi több, ódivatú elveim és klasszikus lázadásom nem engedem.
Már dacból sem. Nem hat meg korszelem, sem tömegakarat.
Szorongatom majd múlt darabkáim, elmélkedve, ki-ki zökkenve pillanatokra, órákra évekre; s mindig vörösen tartom majd rebellióm fekete széndarabkáim.
Lehet, ez csak kófic barbárság. Ön-érdek, visszavágni akarás.

Több célom is van -ezzel- mit olybá' nem szeretek. Ezzel, mert nem tartottam és tartom értelmét karaktereket és kiélt arcú igazságokat írni elszántan, hatást várva, olykor éjszakába nyúlóan. Mégis ezt teszem, s ezért; gyűlölöm magam is kissé. Ezt nekem szabad, megvetni magam tetteit, firkálmányait, hogy aztán újraalkothassam őket, elsöpörhettem, hisz a destrukció a legnagyobb építő erő. Rombolni kell, hogy épülhess. Én így vélekedem.
S mégis, miért teszem? Ha majd véget ér ez az egész, és egy Nagy Szakállas fickó elött állunk majd, valami idétlen fehér pongyolában és majd a Nagy Öreg megkérdi, hogy "nos, mit tettél?" - legyen mit válaszolni.
Ki tudhatja, mit érünk el vele, miféle gondolatokat ébresztünk?

Nem mondom, hogy olvass. Ha nem tetszik, nem tetszem, ne tedd. Mindenkinek joga van megóvni magát a kellemetlen igazságtól, független attól, ártó e, vagy sem.

Itt nyer értelmet a cím;
"Végzetem, hogy harcaimban bukjam szüntelen, s azután felkeljek megint."
A miért-eket kutatom. S próbálom jobbá tenni amit lehet. A Világot is talán.
Ez tűnik igazi hiábavalóságnak, mégis vonzása többet ér mint bármily más tetté.
(és gyermeki is, elismerem.)

Köszönöm a figyelmet.