Fekete könyvem fehér lapjai.

Fekete kiskönyvem utolsó fehér lapjaihoz értem.
Fontosnak tartom a méltó befejezést, az utolsó lapok végmámorát lehetetlen nem éreznem, kihagynom.

Az utolsó nyolc oldalra az oldalszámoknak megfelelően írtam a csökkenő verssorral.

Igyekeztem minden verset külön-külön is értelmessé tenni, és hogy összefűzve is egészet adjanak. Úgy érzem, ez nagyrészt sikerült.

a nyolcadik napon
a nagy hatalom
elrejtette magát.
kegyes mázzal
cukros áhítattal
elbűvölte az angyalok karát.
aztán olajlugasában megpihent
s mi keressük szüntelen.

Hétszer futottuk körbe a földet,
mert bűneink száma hét
idők, vétkek, fájó leckék
míg megtanultuk mindez értelmét.
Most sebeket nyalva,
nyelvet harapva halljuk fejünkben a nyüszítést,
s felegyenesedünk ismét.

"Fölényre törekvés", - ezt mondták;
"Hatalomra törő akarat"
mit Friedrich bácsi súgott;
Nagy ember aki bosszút tud állni,
az igazi lázadó sosem változik;
s nem kell vissza kérdeznem.

a válasz felesleges,
ha nincs kinek válaszolni,
meddő remény az idillre áhítozni.
hőst teremt a vész,
s nagy dics világot jobbá tenni.

Kócos haját a víz fodrozta
hínárba szőtte álmát,
elhullt szájának pirosja;
haza többet nem várták.

nincs vég, vaksi ég
egy sóhajt az ágyon:
neked ajánlom.

szilánkosra hasít a fáradozás,
drága ám az álmodozás.

nem kell szó, ne szólj száj.

***

Írásban persze jobban néz ki.