Nagyon sokat hazudok. Ez nem "nem igazmondás" hanem hazugság. Irgalmatlanul az. Jobb ez így mindenkinek. Ne kérdezősködjenek és ne ártsák bele maguk. Abból baj van.
Azt mondta ma egy kollégiumi nevelőtanárnő (ilyen ifjúságvédelmis és jóarc) hogy művészlélek vagyok. Nem tudom. Szerintem nem, mert ugyan amit szeretek és tetszik és vonz, azt játszva megcsinálom, de ami nem tetszik, azt fintorogva is nehezen.
Lehet ez részemről csak önkény, silány dac.
Sosem éreztem magamat valamiben teljesen elégnek.
Megnövesztettem a körmeim, hiába. Mindig rágtam őket. Most nem tudom őket mire használni. Lerágni újra nem fogom. Csak azért sem.
Megnövesztettem a körmeim és feltéptem a hüvelykujjaim körömágyát. Utóbbit önkéntelen.
Ma egy lány osztálytársam fekete csillagot rajzolt a tarkómra. A tegnap rányomta a bélyegét a mára, fájt az arcom, a szemem no meg a hasam. Fene egy másnaposság.
Aludtam. Művtöri órán, matekórán, irodalmon. A tegnapi vodkának nevezett fagyálló keringett bennem.
Hazafelé, a héven zenét hallgattam. Nem tudtam mást. Ha olvasok, akkor....akkor kellett volna a szemüveg. Takarni.
Egy középszerű, középkorú melós fickó méregetett. Nem érdekelt. Sokszor és feltűnőn nézett rám. Leszálltam, elöttem ment, de hátrasandított. Egyenesen előre tartottam, de a forgalomirányító épület előtt hirtelen lefordultam. Utánam jött. Megvártam míg a lámpa zöldre vált, átsétáltam, és a buszmegálló felé vettem az irányt. Előrement, mintha a buszt várná. Elhagytam a megállót, követett. Lefordult egy párhuzamos mellékutcába, biztosan arra számítva, a következő sarkon én is lefordulok. Nem tettem. Egy utca, saroktól sarokig megtétele után újra a hátam mögött volt. Megkérdezhettem volna, mi a francot akar, de gondoltam belemegyek. Ha több lelkierőm lett volna, elbuszozom valahova messze. Ne velem szórakozzon kérem.
Találkoztam a fenn említett ifjúságvédelmis tanító nővel. Beszélgettünk. Elfordultunk a kolesz bevezető utcájába, a fickó tovább ment. Visszanézett. Hosszasan néztem, majd elhúztam a fejem.
Neki ez most nem jött be.
*
Írni szeretnék. Kiírni magamból sok mindent. No és, gépre vinni a jegyzeteimbe firkált verseket.
És bemásolni a szeretett füzeteimbe írtakat, mert azokat ritkán adom ki a kezemből. Ők az én kincseim.
Papírlapok.
Találkoztam a fenn említett ifjúságvédelmis tanító nővel. Beszélgettünk. Elfordultunk a kolesz bevezető utcájába, a fickó tovább ment. Visszanézett. Hosszasan néztem, majd elhúztam a fejem.
Neki ez most nem jött be.
*
Írni szeretnék. Kiírni magamból sok mindent. No és, gépre vinni a jegyzeteimbe firkált verseket.
És bemásolni a szeretett füzeteimbe írtakat, mert azokat ritkán adom ki a kezemből. Ők az én kincseim.
Papírlapok.
játszd el, törd el, lopd el, ragaszd meg, fesd ki, olvaszd meg, mosolyogj rajta, mindegy mit csinálsz, oldd meg színészből... vagy legyél dühös, vagy szelíd, öld és öleld, vágd fel, dobd fel, hajítsd ki, alázd meg, bókolj neki, járj vele táncot, aztán járd rajta. gyújtsd fel, és tépd meg, rakd máglyára és átközd meg. mondjuk a saját álarcaidat. teljesen mindegy. csak ne legyél közönyös mert aztán nem te fogsz az álarc mögött játszani, hanem te leszel amivel játszanak... na mindegy.
VálaszTörlésA világ botrány de holnap mégis élni kell... Ettől leszünk emberek.A fájdalmunk tesz minket emberré.És az az ember a legerősebb ki a fajdálmában is az tud maradni.Ha tombolsz legyen igaz,ha fáj nyeldekeld a mérget fuldokolva,hisz minden annyit ért amennyire gyilkos az elvesztésének gyötrelme.Ami elmúlt gyászold tiszta szívvel,roppanj meg lelked legmélyéről, beszélj vele magadban, kiabáld el némán mindazt amit sosem mondtál ki. De aztán legyen elég, engedd el az utolsó könnycseppel, majd az idő szárnyára s egyszer másképpen visszakapod az érzést.
VálaszTörlés"...csak ő a bátor s a jó,
VálaszTörléscsak a boldogtalan a hős."
Kosztolányi
Jobbá teszem magam.
VálaszTörlésFeljavítom, feltámasztom.
Újjáépítem és szebb lesz, élesebb, klasszikusabb mint valaha. Mindennek ez a vége. Újjáépülés vagy a teljes destrukció. (ez utóbbi a legvégső, amikor már minden mindegy.) Ez még nincs.
Ha tehetném, üvöltve rohannék annak a képzelt, fiktív dolognak a kivetült fizikai jelenésének ami fáj, de az nincs sehol. Bennem van, úgyérzem.
Vagy megszűnik.
vagy kimászik,
vagy kiűzöm.
így vagy úgy, alkohollal, könnyekkel, némasággal, dühvel, tűzzel, bármivel. Magam elhamvasztásával. Amolyan főnixszerűen, még ha én sosem fogok felérni ahhoz a madárhoz.
Mindenesetre tehetek egy próbát.
Mert bolond aki veszni hagy küzdelem nélkül bármi fontosat is.
Köszönöm mindhármótok válaszát. Hozzásegít az abszolút objektivitáshoz.
Kosztolányi....
Biztosan sokan lennének, akik elhagynák boldogtalanságukat és a magukra fröccsent hős mivoltukat. Egyszer egy keresztény pap azt mondta, mindenkinek hordania kell a maga keresztjét. Nosza rajta.
Nem szeretnék és nem fogok meghátrálni. Megállok és erőt gyűjtök.
..és kérlek áruld el nekem valahogyan, ki is vagy.
Köszönöm.
Valahogy majd csak rájössz...;)
VálaszTörlésDe látom, magyar órai helyettesítésen sem figyeltél, mert ha igy lett volna, már rájöttél volna, hogy egy nap mint nap veled szenvedő vagyok a D6-ból...:)
mostantól leszek inkább valaki más, mint Névtelen...