Azt írja a wikipédia, hogy az Eurovision (továbbiakban EV) az ilyen európai pop zene fellegvára főként. Más dolog, hogy nem csak az indul és kevésbé az a műfaj nyer. Nekünk magyaroknak kis koldus sarok jut e európai popnak és zenei elismerésnek a várában, holott sokan viselik köztünk a "king of pop" feliratot itt-ott. Horváth "fürészporos" Charlie égett, Csézy Celine dion imitátornak készült, Szulák maradhatott volna a műsorvezetésnél és takargathatta volna magát a humánusság és megértés köpenyével mint mostanában Liptai. Mint az akkori év felfedezettjének Rúzsa Magdinak sikerült az aprócska blúzzal megmenteni második hellyel a magyarok becsületét. Bár ehhez nem értek. Tény, hogy aki első lett az megérdemelten. Rendben volt a hang, azt mondták a szöveg is. Apám szerint a háborúról énekelt ilyen szomorút de mi nem tudunk szerbül. Fogadni nem mernék rá, hogy a maca apja vagy nagyapja a puskák egyik végén állt, vagy még áll de szerény ismereteim szerint arra fele ez nem ritka. A "véreskezű szerben" kifejezés sem. Biztos megint a dacos irredentizmus szól belőlem. Végtére is, ha a hangja rendben van, akkor mindegy, hogy úgy áll a színpadon mintha (urambocsá') odaszarták volna és ezt még tetézi is: szép nőkkel veszi körül magát -héjj, gnóm a cirkuszban!- kórus gyanánt. Le se tagadhatnák, hogy szerbek. A dalt sem ő írhatta. No nem azért kerekedtem fel puha ágyacskámból, hogy most itt gonosz és elítélendő módon mocskolódjam. Remélem, hogy amiket itt összehordtam, mind nem igaz, valójában ez a maca egy szép nő csak itt sminkelte csúnyára magát, vágatta le leszbikusra a haját és vett fel fekete altergyökér szemüveget. Mellette a lányok pedig bármikor elénekelhetnének bármit kivétel nélkül. Csak nem akarnak. Megelégszenek a vokalisták kenyerével. Ügyesen, okosan.
Azon a versenyen (2007) voltak még egészen jók.
Az ukránok földönkívüli gallamiklósa, a franciák kétnyelvű homárparádéja ahol még a rózsaszín gitárokkal sem volt problémám, a románok multikulti szeressük egymást dala ami jól indul. Kis nyugis. Kedves ötlet volt tőlük, hogy a népek közti egyetértést, barátságot szerették volna kihangsúlyozni az általuk figyelembe vett szempontok és potenciális értékek szerint: milyen országokba importálnak munkaerőt az Atlasib buszok(pl:spanyolország) nem sajnálva sebességet és etikát, kikkel akarnak összepacsizni(oroszok, olaszok), kikkel érdemes még testvériesebbre venni a viszonyt (franciák, a színpadon a franciát egy gondolásjelmezbe bújtatott kreol bőrű fickó játszotta ezzel szimbolizálva a fehér és fekete emberek elegyét francia honban). Jóságos trianonista pierek már megbánhatták, hogy renault motorokat szereltek a jóval kisebb presztízs értékű daciákba mint például egy clio vagy kispolszki. A romániai gyár telepítéséről nem is írok inkább. Egy, mert keveset tudok róla, kettő, mert minősíthetetlen, három mert eurovízióról van szó.
Az oroszt is megértem én, jó a nagy medvével pusziban lenni, főleg ha már kisegítette őket a két nagy háborúban. Természetesen az is köztudott, a románok és az oroszok kéz a kézben mint két jó barát jöttek be európába, az egyik mint barátságos pásztor a tenger mellé, a másik mint igazságos határőrző akit elrettentett az akkori európai világ kegyetlensége és emiatt meghasonulva és megrémülve elkezdett irdatlan mód szaporodni és terjeszkedni, majd ezen is megrémülve holmi eszmék vánkosának puhaságában a sajátjait irtani és az értéktöbblet elméletek pallosával lefejezni istent. A produkció tánci-tánci és meleg is. (Egyre erősebb bennem a gondolat, a 2007-es verseny fele gay és faggot pride volt demokratikusan, zenésen. A győztesnek is volt leszbikus beütése.) Nem vagyok kirekesztő és homofób sem, de a tényeket látni kell. Ez a világ ilyen. Inkább akarom, hogy ilyen legyen.
Az én szempontom az, ha elhitetik az utókorral, hogy Sütő bandi szeme puszta jóindulatból lett fél a népek közti barátság jegyében, akkor megcsókolom a kis kacsójuk. Keleti szomszédainkról ennyit.
Izland magányos rockert küldött aki elveszett Valentineről danol és már ez elején ellövi az első melankólikus ágyút a "no summerwine" utalással. Nem találkoznék a fickóval estefele, de azt megnézném, hogy krosszozik a cadillackel izland göröngyös útjain.
A bolgárok visítozós pówer technót vittek ami ha más nem, a szentimentálissága vitt fel az 5. helyig.
A brit produkcióra nem tudok mit mondani. Egyértelműen szar, nem is értem hogyan lehetett bátorságuk ilyesmit odavinni. Talán repülős-pop?
2006-os Lordi azért vitt mindent, oda-vissza 2000-től máig. A barátságos horror szörnyek zenés esti matinét tartottak és emelték a műsör színvonalát rockandrolli magasságokba. A hallelújah szó ilyen szintű zenébe beemelését az egyház is megirigyelheti.
Alapozásnak ennyi, lássuk a 2010-es dalfesztivál résztvevőit!
Spanyol cimboránk fejére pompom nőtt, az is mérgesen vagy balázs pali adott neki dauerolási tippeket. Melankólikus cirkuszéletről énekelhet (amennyire nekem lejön) vagy életre kelt gyerekszobáról. Ha 20 évvel idősebb lenne még hiteles is lehetne.
A franciák engedhettek a külkerületeikben zavargó diákok sokadik pontjának: fekete seggrázó, dj bobo stílusú répagatyás üvöltöző lead singeres bandát küldtek. A feszülős nacit fenyő miki és a mai emósok leshetik, a stílus kontárai miatt meg sean paul éghet.
Talán a britek tepsiképű nyálágyúrája nem is kell semmit mondanom, fontosságára rávetít a videó alatt a közönség magatartása. Sétálgatnak, néznek, a végén pedig illendőségből megkapja a maga tapsát. A világító dobozok elegánsak, benne a fickók és rajta a vokálos csajok nem.
Norvég karácsonyi műsorból csöppent ide aprócska zászlajával a "handsome is nothing" félreértelmezett dal énekese. Jobb mint az előző, jóval elegánsabb, befogadhatóbb. Mind emellett még nyálas, erőltetett, kissé modoros.
Szerencsénkre és lelki megnyugvásunkra a törökök leszoktak a keleti elektronikus alapokkal rendelkező nemzeti mulatósról és most melankolikus rock bandát küldtek nekünk. Ettől még a fekete göndör hajú srác énekelhetne mulatóst. Erősen hajaz a nu rockos Incubusra, de azt az Óz a nagy varázslóból robotnak öltözött gyerek funkcióját még nem találtam meg.
Közelgő államcsőd ide vagy oda, ezek a görög srácok tudják hogyan kell mulatni! Diszkót, technót, népi zenét és minimális énektudást egybe a kondérba! Ez lett belőle: kivillanó mellkasok, tetovált al-és felkarok, mezőjáró csizmák és markáns férfiak. Több kellékre biztos nem volt elég lé.
Moldovát ha nem lenne kiírva, összetéveszteném romániával. Neonfényes hegedű, farokrázó szaxofonos (amiről simán hihetné az ember hogy neoárja) az énekes fickó olyan mint egy lefogyott nuke dukem, a hegedűs is (és még pörög is!), az énekesnő meg mint egy ufó abban a hacukában. Ennek láttán nehezen hihetnénk hogy igényes, színvonalas műsort láthatunk. Viccesnek vicces, de az ufonautákat már 2007-ben az ukránok ellőtték.
Az örményeknek családi vállalkozás lehetett ez a buli. A papa furulyál, a lány énekel, a fiú háttértáncol a család többi tagja meg statisztál és beleéli magát a rögtönzött sivatagi mesébe. A nőnek ráadásul oldalról kunyhóbontogató arca van. Külön köszönet az operatőrnek, hogy a dal elején a nő melleiről távolodott az egész alakos képig, így tette elviselhetővé az újabb fenomenális lírai alkotást.
A grúzok összebeszélhettek az örményekkel. Nő énekel, férfiak vannak körülötte és mindenféle nagy (és egyszerű) szavakkal dobálózik. Azt mondja ragyogj, de ő leáldozónak tűnik még idő előtt. Semmi extra.
Ukrajna énekesnője simán elmehetne pornósnak de nem ő az egyetlen a mezőnyben. Csuklyában énekelni nekem túl ósdi meg uncsi és biztos szar lehet vadítóan és áthatóan nézni ha az ember képébe fúj a szélgép. Elénekelget azt jóvan.
Az oroszok hogy kerülnek ide, nem tudom. Nem is európa! Oké,oké nem csak európaiak jöhetnek hanem a szerződésesek. Szergejék jöttek láttak énekeltek egy szomorút és a már jól megszokott hajdani orosz barbárságot lecsiszolva ugyan de azt alapjaiban visszahozva, érezhető akcentussal váltak a későbbiekben elfelejtetté. Mint a daluk címe is előre vetíti gazul: Lost and forgotten.
Esik a műhó, az énekes egy fotóról énekel és meg is mutatja, (ez a "cruel cruel" dolog nem az, hogy a nő nem szereti) ráadásul még meg is csúszik a hangja a fotós résznél. Annyira nem bánkódhatnak, majd egy zenélő hógömb gyár leszerződtetheti őket.
Albánia. kérdőjel. -?-! Ez az amit először bök meg, aztán így is marad. Oldalról a nő úgy néz ki mint egy kérdőjel. Énekelni azért tud, és karaktere is van. Kissé madonna imitátor annyi különbséggel, hogy madonna idősebb és szebb, a néni pedig fiatalabb madonnánál és ráncosabb.
Ha ez még nem lenne elég, még macskanőt is imitál. Ezzel a szereléssel belőle is lehetne simán pornót, milf kategóriában.
Ciprus. Kis ország, még kisebb tehetségekkel. Fociban abban elkenték a szánk, de abban ki nem?
Az énekes gyerek tinibálvány lehet, az össze szigetelő szalagozott gitár pedig ereklye. Azt mondja, az élet szebb tavasszal, de akkor minek ment Osloba? Ott nincs olyan jó idő mint cipruson. Főleg nem ilyenkor.
Balázs palinak sok titkolt, latens rajongója lehet. Példa erre a spanyol előadó és a dán is. Cimboránk már okosabb volt (ámbár öltözködésben pocsékabb) szerzett maga mellé egy nőt is: mandula szemek, távol keleti jelleg. Dániában őshonos. Sablon zene, nincs is semmi könnycsorgatóan rossz, vagy jó. Ez is mehet majd a karácsonyi válogatás cd-re, 990-ért.
Izlandot az utóbbi időben három nagy tragédia érte. Ebből kettő ismeretes. Gazdasági válság és a vulkán kitörés. A harmadik? Shrek nője megnőtt térfogattal, hajjal és hangerővel és tejdelemmel riogatja a becsületes esti burzsuj, proli tévénézőket. Lehet izland a dagadt nők gyártására szakosította magát.
Bosznia és Hercegovina egész jó nótát hozott. Első hallásra. Jó a refrén, jó a cím "mennydörgés és villám" már-már az apokalipszis indul felém, sőt, el is hiszem hogy jön! Füst, kemény gitárjáték (a metáltól még messze van!) karakteres, erős és tiszta hang. Kezdem átadni magam a világvégi hangulatnak de a kibontakozó érzet megtörik. A füstből emberek lépnek elő (és még az öltözetükkel sem lenne baj) és konkrétan ezzel és a vokálozásukkal törik meg a katarzis bimbóját. Szelíden táncikálnak a háttérben, elősegítve a visszautasítást. A dal kissé emelkedettre sikerült (nem kiemelkedőre) pátoszosra, ám ezek a színpadi elemek vetik vissza.
Szépen és hatásosan el tudnám képzelni akusztikus gitárral, villanygitárral, néhány vonóssal, közepes nagyságú orkesztával. Nem tudom, mit enged az eurovízió persze.
Utána néztem a srác a boszniai megasztár egyik arca volt, azt nem tudom, meg e nyerte. Gondolom igen.
A horvátoknak maradjon meg a tengerpart és ne énekeljenek. Ez így lenne korrekt. Három nőt daloltatni akiknek a szépség-karizmatikusság kettősében az utóbbin van kevesebb hangsúly, nem jó ötlet. Ha magát a "három nő énekel és a szájukba pont beleillik a nemi szervem" stílust (mint piaci vonzerőt) nézzük akkor oszlopos példa erre az orosz Via Gra stop stop stop dala (a többi felejtős) vagy a szintén orosz és 2007 körül víziós Serebro Song#1 dala. Oroszul is. Rájuk is igaz a porno kompatibilitás, bár ezt a titulust sok nőre ráakasztanánk.
A hajdani baby sisters és a bestiák is rendelkeznek megjelenésükben (ha hangilag kevésbé is) elegendő egészséges szexualitással, ahhoz hogy eladható legyen. A horvátok nem.
A bolgár dal "óóó"-ja lenyűgöző, bármikor ráférne egy diszkós egyvelegre fél órásra mixelve, de nem egy eurovíziós dalversenyre. Menjen haza, ott énekeljen, ott szeretni is fogják. Nem igazán kritikán aluli, de ha már elmegy vigyen valami kevésbé szart mint ez. Köszönjük.
A belgák, beloruszok és észtek közül az első kettő nagyon gyenge, az utolsó egészen tűrhető. Az éneklő srácot a gitárjával üti a kislány zongorával (mind fizikai, mint meghatottsági értelemben) és őket vágja kenterbe az ostobák versenyén a papírfejű gnóm.
A finnek népi regét adtak elő tangóharmonikára, rángatott hegedűre, gyp-s pogot játszó éneklő férfiakra. Hol vannak azok a fényes Lordi vezette idők? Itt kifejezetten jogos a banda who's your daddy kérdése.
Édes testvéreink a románok. Keblemre cimborák! Nenene, ne neoncsövesen, égősorosan.
Korrekt kis egynyári nóta lett, abba nem is igazán kötnék bele. Oké, tiszta sor hogy don't "play with fire" de ha már mondják tartsák is be! Ja, hogy ez valami modern kori lázadós dolog, hogy amit mondunk annak az ellenkezőjét tesszük?
Affektálnak. A fickó jobban mellesleg úgy néz ki mint a sarki takarító vagy egy diszkós benzinkutas. A bőrdzseki rendben, de a kopott piros nadrág nem. Mi ez hakni? Ja nem, bocs eleganciát sugároz mindenfele a zongora, ha nem üveg, átlátszó és világít. Hihető is lenne, hogy tudnak játszani ilyen faszán élőben (mert biztos tudnak) mert a dal végén (mert az okos román hangszerkészítők még gázcsövet és gyújtóst is szereltek a zongorába) a felkapó tűztől felbátorodva fel állnak (és ha jól halottam szólnak még a billentyűk) és énekelnek tovább.
Itt a vokalistáknak megvan a funkciója és kevésbé szebbek az énekes néninél, ami így esztétikus úgy ahogy.
A nő maga jő bőr, ez kétségtelen. Rágugléztam, azokon a képeken már nem. Egybe bőrruhában van és akaratlanul is az jut az eszembe, egy ilyenbe mennyire mocskosul bele lehet izzadni...
A román hangilag képzett nők hangja mindig közelít a sufni operaénekesekéhez. Nem tudom miért, valószínűleg az iskolában tanítják így. A néni szintén simán elmehetne pornósnak magasabb kategóriába, csupán egy kis átképzés kellene. Hozzátenném még, hogy aranyos amikor zongorázik és koncentrál, ámbár ez a végső megítélésen nem változtat.
Az offical klipjük nem tetszett. Meg van csinálva, de túl sablon.
A román barátaink is jöttek, láttak és némi exhibicionizmussal akartak tarolni. Nos, nem ment.
Természetesen még mindig jobbak voltak mint a mezőny nagy része.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vigasság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vigasság. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. június 3., csütörtök
2010. május 3., hétfő
Unforgettable too...
Ma volt meg az érettségi első puritánnak nem nevezhető mentális sortüze a szilajságom ellen. A magyar.
Reggel a következő kis felkiáltás (igen, ami mein führerrel kezdődik) járt a fejemben és a hozzá tartozó képsorok. Ez járt a ballagás alatt és néha-néha felütötte magát könnyed sétáimkor is.
A zene nem eredeti alatta, megváltoztattam kicsit, így abszurdabb.
Igen, egyszerű vagyok.
Reggel a következő kis felkiáltás (igen, ami mein führerrel kezdődik) járt a fejemben és a hozzá tartozó képsorok. Ez járt a ballagás alatt és néha-néha felütötte magát könnyed sétáimkor is.
A zene nem eredeti alatta, megváltoztattam kicsit, így abszurdabb.
Igen, egyszerű vagyok.
Címkék:
A csont a Kutyáé.,
pillanat,
rebellió,
vigasság
2010. április 4., vasárnap
2009. december 20., vasárnap
2009. december 12., szombat
Ma esti kisgondolat
Valójában csak maga a Káosz örök, ami egy és oszthatatlan, az igazi Rend. Paradoxon ide vagy oda, így gondolom. A káosz univerzális, mindig fellelhető, sosem eltűnő, örök. Míg a rend viszonylagos és időleges. A káosz ostoba kivetülése az emberekre olyan, mint amikor egy test fej nélkül vergődik ide oda. Jó szó erre a fejetlenség.
Kivetülése az emberekre pedig: a holnaputáni szalagavató. (Jelen helyzetben, ismeretek és tények közt.)
Jóéjt:)
2009. november 20., péntek
2009. november 7., szombat
Flamethrower Rules!
Épp fogalmazódik bennem a gondolat hogy végül is mi is. Meg ilyenek. Barna kis házi papucsom van, csíkos, kis szürkés kockácskákkal szabályosan. Puha, meg bolyhos. Áhh mondom gecc, ez a jó, ez kell. Vivát! Nem fog fázni a kicsi kis pacskerom. Beköltöztem a kisszobába, itt tökjó. Van nagy ablak, meg kis asztal, meg kis szekrény meg nagy ágy. Ami abszolút korrekt. Ölbe tudom venni a laptopot, nem kell konformistán az asztalon tartani.
a Szkat punnyad. Tél van, a haditevékenység befagyasztva. Joey meg sznobul. Cink, el kell kenni a száját. Régivásárcsarnok, kesztyűk és mehet. Úgyis rég verekedtem. Vele meg végképp. Mondtam a srácoknak, ha rajtam valami sznobulás dolgot fedeznének fel, abszolút szabad kezet engedek nekik a probléma megoldásában. Nincs kegyelem, kegyelet, megalkuvás, félelem meg a többi.
No execuses anymore. A lángszóró mindig nyer. Nem tudom, hogy hogyan de biztosan mindig. Egy lángszóró hogyan is ne nyerhetne? Ez lesz az új kabalaállat.
Kockát vetnek a papok szívében
a gyermekek eltűnnek a boltívek alatt,
hideg láz arcpírra szökken
sárga fogakat szülnek a szembogarak.
(Statikus víziók versből. a többi is onnan lesz)
Szomorú mi? Meg azért gáz, ha ez van. elképzelem ahogy egy fickó dobálja a kockákat. Nekem is van két piros, fekete pöttyökkel. Ha majd nem tudok dönteni, használom őket. Meg ha majd felszedek valakit, akkor majd a kezébe nyomom az egyiket és a fülébe súgom:drága, amennyit dobsz, annyiszor duglak meg. Na, áll az alku? Ekkor majd ő is mondhatja hogy:tomikám, flémtávör rulsz. És akkor bizony -mint egy jó anderzeni mesében- kussolnom kell. Behúznom fülem-farkam. Cink. (és igen drága, Zsu, suttyó volt, sőt alpári. sőt, minden más is.)
Nekiestem egy tragédia írásnak, meg a Vodkaláz novellának. Meglátjuk mi lesz belőle. Ihletésem van hozzá (jajj a Sóéhségbe sem kezdtem bele, picsába, pedig ahhoz tapasztalat is van, asszem elég) na kb így állunk. A kibaszott szemem meg beesettebb lett, reggelente meg vörösebb. Alakuló stílusjegy, csak kicsit gáz.
Jajj, el is felejtettem majdnem, egy exem úgy gondolta, 3-as találkát hoz össze velem, vele, meg a mostani párocskájával. Pislogtam hogy mi van, de mint jó félnegatív antihősnek készülő vadmajom állok elébe. Biztos le akar zúzni az intelligenciájával. Görög neve van. És biztosan elfelejti, hogy tudok kretén is lenni. Főleg ha élvezem, meg iszom. Mármint nem a kreténséget.
Mondjuuuk, ha ő görög, akkor biztosan jól tud görögni. Meg ha a lányka is a fejemre pályázik, (ami a kicsi szívem igazán érzékenyen érinti) akkor egy stílusos odasúgással az új közös barátunknak: még mindig nyüszít amikor orgazmusa van? kérdéssel biztosítom a barbárság egyetemessége, nomeg persze, az én kifinomult suttyóiságom felől.
Félreértés ne essék, nem vagyok tapló. Csak nem szerem a személyem ellen irányuló balfaszságokat. Nekem is vannak, ezért nem komálom néha magam. Mégis magammal kell együtt élnem elsődlegesen, így illő megszokni.
Márvány szentek a forradalomban
róluk az ó-idő rí,
tarts velem gerinc-ácsolt víg-veszély,
a világvégéig; és két nappal tovább.
a lángszóró akkoris nyerő. ő a speckó dzsekpot.
a Szkat punnyad. Tél van, a haditevékenység befagyasztva. Joey meg sznobul. Cink, el kell kenni a száját. Régivásárcsarnok, kesztyűk és mehet. Úgyis rég verekedtem. Vele meg végképp. Mondtam a srácoknak, ha rajtam valami sznobulás dolgot fedeznének fel, abszolút szabad kezet engedek nekik a probléma megoldásában. Nincs kegyelem, kegyelet, megalkuvás, félelem meg a többi.
No execuses anymore. A lángszóró mindig nyer. Nem tudom, hogy hogyan de biztosan mindig. Egy lángszóró hogyan is ne nyerhetne? Ez lesz az új kabalaállat.
Kockát vetnek a papok szívében
a gyermekek eltűnnek a boltívek alatt,
hideg láz arcpírra szökken
sárga fogakat szülnek a szembogarak.
(Statikus víziók versből. a többi is onnan lesz)
Szomorú mi? Meg azért gáz, ha ez van. elképzelem ahogy egy fickó dobálja a kockákat. Nekem is van két piros, fekete pöttyökkel. Ha majd nem tudok dönteni, használom őket. Meg ha majd felszedek valakit, akkor majd a kezébe nyomom az egyiket és a fülébe súgom:drága, amennyit dobsz, annyiszor duglak meg. Na, áll az alku? Ekkor majd ő is mondhatja hogy:tomikám, flémtávör rulsz. És akkor bizony -mint egy jó anderzeni mesében- kussolnom kell. Behúznom fülem-farkam. Cink. (és igen drága, Zsu, suttyó volt, sőt alpári. sőt, minden más is.)
Nekiestem egy tragédia írásnak, meg a Vodkaláz novellának. Meglátjuk mi lesz belőle. Ihletésem van hozzá (jajj a Sóéhségbe sem kezdtem bele, picsába, pedig ahhoz tapasztalat is van, asszem elég) na kb így állunk. A kibaszott szemem meg beesettebb lett, reggelente meg vörösebb. Alakuló stílusjegy, csak kicsit gáz.
Jajj, el is felejtettem majdnem, egy exem úgy gondolta, 3-as találkát hoz össze velem, vele, meg a mostani párocskájával. Pislogtam hogy mi van, de mint jó félnegatív antihősnek készülő vadmajom állok elébe. Biztos le akar zúzni az intelligenciájával. Görög neve van. És biztosan elfelejti, hogy tudok kretén is lenni. Főleg ha élvezem, meg iszom. Mármint nem a kreténséget.
Mondjuuuk, ha ő görög, akkor biztosan jól tud görögni. Meg ha a lányka is a fejemre pályázik, (ami a kicsi szívem igazán érzékenyen érinti) akkor egy stílusos odasúgással az új közös barátunknak: még mindig nyüszít amikor orgazmusa van? kérdéssel biztosítom a barbárság egyetemessége, nomeg persze, az én kifinomult suttyóiságom felől.
Félreértés ne essék, nem vagyok tapló. Csak nem szerem a személyem ellen irányuló balfaszságokat. Nekem is vannak, ezért nem komálom néha magam. Mégis magammal kell együtt élnem elsődlegesen, így illő megszokni.
Márvány szentek a forradalomban
róluk az ó-idő rí,
tarts velem gerinc-ácsolt víg-veszély,
a világvégéig; és két nappal tovább.
a lángszóró akkoris nyerő. ő a speckó dzsekpot.
2009. július 31., péntek
Ma esti mestervágás
Nem vagyok lusta írni, ma estére ennyi, ezt szeretném majd megtanulni gitárra és alkalom adtán előadni.
Remélhetőleg megértő közönségnek.
2009. július 16., csütörtök
valami Vigasság
A képen H. Zoltán fiatalkorú biztosít minket a téma komolyságáról intellektualizmusával, de a háttérben sunyin vigyorgó Tamás megcáfolja ezt.

A kis csapat készen áll, hogy részese legyen egy újabb kalandnak.
Arcuk sugárzik a lelkesedéstől.

Itt szeretnék kitérni példaképem sokat sejtető arckifejezésére:
Biztosan azt gondolja, hogy ez mégsem lesz olyan jó buli.

Feri köztünk a legnyugodtabb. Ráérősen szívja spangliját és boldogítja a tudat: Ő nem jön.

A szerző itt elmereng az élet nagy dolgain...

...aztán megvilágosodik és nem mondja el másnak. Merengjenek rajta ők is, ha tetszik, ha nem.

Ám most különös fordulatot vesznek az események.
Erre mindketten készen állunk.

Szakadásig feszülnek az idegek...

Aztán...bekövetkezik ami bekövetkezhetetlen.

Erre Hősünk sem tud mit mondani.
Épp az élményt dolgozza fel.

Sándor a megrázkódtatástól kénytelen volt leülni.

Itt a szerző és cimborája, Róbert úgy gondolják, hogy ez nem mehet így tovább.

Be kell vetniük magukat. Halmozottan.

A szerző itt ragadta meg az alkalmat, hogy egyértelmű véleményt nyilvánítson:

Arcuk sugárzik a lelkesedéstől.

Itt szeretnék kitérni példaképem sokat sejtető arckifejezésére:
Biztosan azt gondolja, hogy ez mégsem lesz olyan jó buli.
Feri köztünk a legnyugodtabb. Ráérősen szívja spangliját és boldogítja a tudat: Ő nem jön.

A szerző itt elmereng az élet nagy dolgain...

...aztán megvilágosodik és nem mondja el másnak. Merengjenek rajta ők is, ha tetszik, ha nem.

Ám most különös fordulatot vesznek az események.
Erre mindketten készen állunk.

Szakadásig feszülnek az idegek...

Aztán...bekövetkezik ami bekövetkezhetetlen.

Erre Hősünk sem tud mit mondani.
Épp az élményt dolgozza fel.
Sándor a megrázkódtatástól kénytelen volt leülni.

Itt a szerző és cimborája, Róbert úgy gondolják, hogy ez nem mehet így tovább.

Be kell vetniük magukat. Halmozottan.

A szerző itt ragadta meg az alkalmat, hogy egyértelmű véleményt nyilvánítson:

Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)












