Egy nappal a nagy attrakció előtt. Általánosan mindenki nyugodt volt. Már nem igazán wörksoppoltunk, a dolgok 90%-ra készen voltak. Másnap SzimplaStudióban zenefelvétel, előtte még gyakorlás, a dekorosoknak és fotósoknak helység díszítés. A Szimpla régi teázó részében fogják kialakítani, kicsit globalizációs, kicsit univerzumos (most jutott eszembe, énekelhettünk volna Muse-t is, de azt meg alig tudtuk, meg azért fasság lett volna, bevallom. Jó ötletnek tűnik, mindegy.) Festettek bögréket amik majd később fontos szerepet fognak kapni, amolyan jól magyarosan.
Nem térek el a lényegtől, na!
Este kis versenyes, csapatjátékos okosodás volt a szigetről meg egy csomó más dologról.(Nagy náluk a születési arány, meg a hallozási is, lévén tengeri sziget és a tájfun nem haver, így jutottam arra a sunyi következtetésre, hogy amit elvisz a szél, azt gyorsan újratermelik. Nem volt szép tőled tamás, dádá.) Ezek a játékok, már-már szinte országos pacsizásban teltek, de csak azért nem teljesen abban, mert egyikünk sem tartozik a másik országához. Visszautalva az első napi bejegyzésre, lehet hogy a pierekkel is lepacsiztunk volna, de hazaszeretet meg virtus ide meg oda, még sem felejthetjük el az az aprócska kis szépséghibát a közös barátságban amit velünk műveltek 1920 június 4-dik verőfényes (ha az az volt) napján. Mindegy is, vica versa, kaptak némi pénzhamisítást. Nos, itt arra akartam rámutatni, hogy ezeknek a srácoknak közük nincs ehhez a kis efférhoz, így szent lehet a béke. Nameg trécseltünk (személyszerint én főként, nem tudom ki még) a rasszismusról, hogy nem szép dolog. Egyetértettem. Kész.
Vissza az esti mókához. Ajándékokat adtak, örültünk is neki mint majmocska a farkának. Tervezgettük a holnapi napot, elvoltunk. Jelentem, a poszt itt befejezetlen marad, egyrészt mert nem igazán emlékszem,(a lényeges dolgokra igen, de a többit nem tölteném ki snassz zsebszöveggel) annyit még hozzá tennék, hogy volt néhány magam által mestervágásnak nevezhető de valójában nem az húzásom, a mi kis ungaréze társadalmunkat illetően. Külön posztban, ígérem.
A cím meg épp előkészíti a 10.napi és egyben befejező epizódrészt, mindenki nagy örömére, bánatára meg lekakkantására is.
Még mindig tartom és fogom is, hogy ezek a srácok egy új nézőpontot mutattak nekünk (és remélem mi is nekik) ellenkező minőségben. Kitalálható, hogy a miénk volt a rosszabb, de morálisan többletértékkel bíró. Valami ilyesmit gondolhattal:
Van egy ilyen hely is, sokkal hidegebb és sokkal viszontagságosabb mint a sziget. Nem csak az időjárás.
Amit én bizony bizony, szájhúzva kicsit is, de megértek. Mosolygom is, finoman, naná.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése