Bizony, bizony most jön a nagy durranás! Nem, nem az, hogy a kilenc után tíz jön, bár bizonyára ennek felismerése meg nem nevezett kultúrkörökben igen nagy erény.
Még mindig nem lövöm le az előző bejegyzésekben késleltetett magyarázatokat, majd csak a végén, hogy sikerüljön kerek egészre a kis történetünket, ami nem épp mesekönyvbe illő; ezért írom ide.
Vagy összejön, vagy nem. Végtére is csak egy farkincáját lóbáló majmocska vagyok, ami örül, ha néha meg tudja csapkodni valaki fültövét.
Na, kezdem is. Már kora délelőtt a szimplába toltuk a pici popsink, vigyorokkal meg a kellő lendülettel a naphoz. Ha jól tudom az a vendéglátóipari egység 12-kor nyit, na mi akkora ászok voltunk, hogy 10-kor kinyitották. Vagy ha 2-kor nyit, akkor 12-kor nyitották ki, de ez valószínűtlenebb. A zöld részen (aki ismeri a helyet az tudja hol van, aki nem annak itt a definíció: emelet, a kislépcső után balra, balra, be. Kb zöld az egész rész, növényekkel meg ilyenekkel. Ezért is hívják zöld résznek. Majdnem szemben a menzával.) Ott énekelgettünk még, ötleteltünk előtte kicsit, a végeredményt meg majd felpakolom muzikvideósszlájdsóval tyúbra. Volt szernecsém, háh, kis dicsőség, többször elénekelni és megtanítani a srácoknak és lányoknak(fr) a Csitári hegyek alatt cimű népszerzeményt amit ahogy én vettem le 70%-ra nagyon jól tudtak. Azért 70%,mert a büdöséletbe a helyes kiejtést nem tudnám megtanítani nekik, a pontos dallamot sem, és néhány helyen máshogyan hajlítottak, de ehhez persze én nem értek.
Egy kicsit plusszos kibaszás is volt ez, mert mi magyar húdenagyonmájer ifjak keveset konyítunk a zenéhez. Jó tucctucc meg fejrázás a metálra meg pattogás, pogozás, ugrabugra a kövön hogy hipp-hopp meg a többi. Az francia srácok meg hát, tudtak. A csitári dallamát 3-4 próba után simán elfurulyálták, meg tudnak játszani dobon, csörgődobon, gitáron már aki és éneklés dolgában gyakorlottabbak is. Jelentem alássan ének dolgában nem vertem a földet, köszönhető a sulis énekóráknak vagy valami ilyesmi. Ez még mindig nem jelenti azt, hogy az iskola a jó, a kórusóra volt több esetben az. Félre ne értsük már.:)
Így vált lehetségessé a gyors dallam és szövegtanulás, nameg a hangszer használat. (Szintén kitérek erre még, a külön zenés posztban.)
Ebédig még próba, próba, próba, a dalok 5/6-odát felvettük a stúdióban. Virítottam kalapban, a stúdiós srác meg is kérdezte ebédnél, hogy nem-e ismerhet valahonnan, mert ismerős vagyok. Hát mondtam köszi, ő is ismerős (komolyan, de nagyon úgy érzem, csak mert elég ritka karakterfigura. már mint az ő karaktere a ritka) felhoztam 1-2 Art Macabre-s performanszot, gödörben meg fringe-n de nem. Mostanában nem is igazán feszítenék ezzel a ranggal, de azzal hogy ismerem a tagokat, azzal igen.:) Ebédke után teli pocakkal igazán cukkermukker volt énekelni (aki tudja milyen az tudja, aki nem annak elmondom: nem könnyű, ki hitte volna. légzés ide, légzés pociba meg tüdőbe a poci jobb meg hazsnálhatóbb de ha kajcsi van benne az gáz.) Összejött a nirvana is, kicsit cover de jó lett. Ilyenben úgysem hallottam még. Főleg ilyen erős francia akcentussal.
Délután nyugis vegetálás, képkészítés, elrambóskodtam szolídan a szimplában, mármint kultúrrambóként. Dekor kész, képek kész, már csak énekelnünk kell majd a megnyitón.
Azér a sunyesz gyomorgörcs lájtosan befigyelt úgy az indulásnál, gondolom nem voltam egyedül. Ismerősök szülűk és hasonló állatfajok. Gáz poén, de azért használható ez is. Kis bréjnsztormint még az egész előtt, kis csapatépítés, ki mit tanult. A megnyitón éneklés, nem volt olyan jó mint a stúdióban, de tetszett mindenkinek. Aztán a szimpla közepén táncikálás, popsirázás (nekem az előző este figyelt be kicsit,kicsit). Egyik szimplás pultoscsaj is beszállt, néhány csapattag ismerőse is, de ők nagyon nagyon kevesen voltak. Vivi faterja is rázott kicsit, pislogtam is, nameg ha lett volna rajtam kalap, megemelem. Megjegyezném hogy a már betévedt alternatív-kortárs-mindenképpász-értelmiség nézett ránk, mindent-nem-értő arccal, meg azok is, akik bejöttek, független politikai, nemi identitásukra és zenei ízlésükre. Megjegyzem a két dobot nehéz is lett volna nem észrevenni és a csoportosulást sem ott középen. A francia srácok elvitték az egészet a vállukon, tradis tánc-harccal, sima tánccal, Sagával (ez ilyen helyi csipőrázós tánc egy kis limbós beütéssel néha-néha). Kb 7:30 pm-kor le is léptünk. Folytattunk a privát bulit a kazinczy utcában. A srácok (fr) természetesen (mit is várhatnánk) kis magánszámot kanyarítottak, megint kamillázhattunk. A végén és közben is közös éneklés, egymás karba borulás, újra sírás mint a 9.nap estején amit elfelejtettem leírni, mert azt hittem a 10.napon volt, de valójában nem. Aznap volt az ajándékozás után kis-zenés parti, Saga tanulás, kis meditáció Vandával (Zóra, Vanda és Péter aka Pirula voltak a magyar fejei a dolognak, kalaplengetés nekik minduntalan. Nem tömjénezés, összerakták. Faszán.) A meditáció végén karba borulás, sírás, sajnálás,hogy vége van. Kissrácok és kislányok még ők. Tőlünk is sokan. (19 azt hiszem én voltam egyedül a diákoknál, nagyrészük 16-17 körüli) Levélírás egymásnak, Sweet J becenevű alacsony, jóarc srác egy levélben megköszönte a türelmem, a tanítgatásaim és a poénjaim. A végére ezt írta: stay as you are. Köszöntem.
Megköszöntem a vezetőjüknek a már említett új nézőpontot, és hálám és örömöm fejeztem ki. Őszintén. Jó volt. Sokat tanultunk. Nincs kétség.
Szóval 10.nap estéjén sírás megint. Sweet J-nek azt mondtam, 'Somebody cryin' inside' Lepacsiztunk, ölelkezés, sok szerencse meg minden jó kívánása. Nem sírtunk mint az igazi férfia. A tv-nekem ezt mondta. Nem mintha hallgatnék rá. Csupán nem kell a gyorsanmúló erőszipoly letargia. Nem a világ vége jött el. Max úgy érezték néhányan.
Aznap este úgy gondoltam, kell csinálni valami nem megszokottat. Jó stílusosan. Megint kitérnék, a hajón avanzsáltam kicsit mássá, asszociatívabbá és vizuálisabbá és elhatárolódotabbá a nagy egyésszel szemben. Ennek is köszönhetőek a kis sunyi,ilyenolyan, néha érthető néha nem gerilla akcióim, meg a többi. Nameg köszönhető a manócskának is, a szerencsének és a 'jó időnek'. Na a végére kellett egy közhely is, így teljes.:P
Attila szobatársammal és Arnold (előbbi kisebb,utóbbi nagyobb darab) törölközőt tekertünk a derekunk köré, Attila és én nyakkendővel is feldobtuk és a magyar srácokkal és 1-2 lánnyal és a francia kirendeltséggel üvöltve körberohantuk kívülről a hajót. Felvétel is lett róla, de abban a kurvasötétben semmi sem látszik. Aztán pózoltunk egymással. Képek majd jönnek.
Késővan, kis esti beszélgetés a vezetőkkel, aztán csicsika. Éjjeli telefon csörgés, ébresztő, ruha felkapás, franciákat kikísérés a hajó elé. Busszal léptek le. Pedig elvileg repülni fognak nemközvetlen járattal párizsba, aztán a szigetre. Ki érti ezt...
Pacsi, puszi, keep in touch.
Bevallom, geciség volt kicsit ezt Szemfényvesztő Szanatóriumnak hívni. Ez nem volt az. Maga a művelet ugyan igen. Egy kicsit kísérleti nyuszik voltunk, az uniónak számadatok. Úgy érzem, valahol itt válik szét az írott adat és a reális valóság.
Az uniónak ez pénz, statisztika, meg egy csomó-csomó szám. Ezeknek a srácoknak és lányoknak élmény, ismeret. Ami az én értelmezésemben több mint költség és adat meg szám.
De én primitív vadkonzervatív barom vagyok.
At the end: sikerült a burkolt és a nyílt cél is. A nyíltat Vandáék tudják, a burkoltat én kreáltam. Wavin our banner over the place! Pozitív tükörkép tartása a savanyú európaiaknak. Hogy mire is képesek az emberek együtt. Had éljek egy JA idézettel: ez a mi munkánk; és nem is kevés.
2009. december 26., szombat
9. nap - in an another view - stay as you are
Egy nappal a nagy attrakció előtt. Általánosan mindenki nyugodt volt. Már nem igazán wörksoppoltunk, a dolgok 90%-ra készen voltak. Másnap SzimplaStudióban zenefelvétel, előtte még gyakorlás, a dekorosoknak és fotósoknak helység díszítés. A Szimpla régi teázó részében fogják kialakítani, kicsit globalizációs, kicsit univerzumos (most jutott eszembe, énekelhettünk volna Muse-t is, de azt meg alig tudtuk, meg azért fasság lett volna, bevallom. Jó ötletnek tűnik, mindegy.) Festettek bögréket amik majd később fontos szerepet fognak kapni, amolyan jól magyarosan.
Nem térek el a lényegtől, na!
Este kis versenyes, csapatjátékos okosodás volt a szigetről meg egy csomó más dologról.(Nagy náluk a születési arány, meg a hallozási is, lévén tengeri sziget és a tájfun nem haver, így jutottam arra a sunyi következtetésre, hogy amit elvisz a szél, azt gyorsan újratermelik. Nem volt szép tőled tamás, dádá.) Ezek a játékok, már-már szinte országos pacsizásban teltek, de csak azért nem teljesen abban, mert egyikünk sem tartozik a másik országához. Visszautalva az első napi bejegyzésre, lehet hogy a pierekkel is lepacsiztunk volna, de hazaszeretet meg virtus ide meg oda, még sem felejthetjük el az az aprócska kis szépséghibát a közös barátságban amit velünk műveltek 1920 június 4-dik verőfényes (ha az az volt) napján. Mindegy is, vica versa, kaptak némi pénzhamisítást. Nos, itt arra akartam rámutatni, hogy ezeknek a srácoknak közük nincs ehhez a kis efférhoz, így szent lehet a béke. Nameg trécseltünk (személyszerint én főként, nem tudom ki még) a rasszismusról, hogy nem szép dolog. Egyetértettem. Kész.
Vissza az esti mókához. Ajándékokat adtak, örültünk is neki mint majmocska a farkának. Tervezgettük a holnapi napot, elvoltunk. Jelentem, a poszt itt befejezetlen marad, egyrészt mert nem igazán emlékszem,(a lényeges dolgokra igen, de a többit nem tölteném ki snassz zsebszöveggel) annyit még hozzá tennék, hogy volt néhány magam által mestervágásnak nevezhető de valójában nem az húzásom, a mi kis ungaréze társadalmunkat illetően. Külön posztban, ígérem.
A cím meg épp előkészíti a 10.napi és egyben befejező epizódrészt, mindenki nagy örömére, bánatára meg lekakkantására is.
Még mindig tartom és fogom is, hogy ezek a srácok egy új nézőpontot mutattak nekünk (és remélem mi is nekik) ellenkező minőségben. Kitalálható, hogy a miénk volt a rosszabb, de morálisan többletértékkel bíró. Valami ilyesmit gondolhattal:
Van egy ilyen hely is, sokkal hidegebb és sokkal viszontagságosabb mint a sziget. Nem csak az időjárás.
Amit én bizony bizony, szájhúzva kicsit is, de megértek. Mosolygom is, finoman, naná.
Nem térek el a lényegtől, na!
Este kis versenyes, csapatjátékos okosodás volt a szigetről meg egy csomó más dologról.(Nagy náluk a születési arány, meg a hallozási is, lévén tengeri sziget és a tájfun nem haver, így jutottam arra a sunyi következtetésre, hogy amit elvisz a szél, azt gyorsan újratermelik. Nem volt szép tőled tamás, dádá.) Ezek a játékok, már-már szinte országos pacsizásban teltek, de csak azért nem teljesen abban, mert egyikünk sem tartozik a másik országához. Visszautalva az első napi bejegyzésre, lehet hogy a pierekkel is lepacsiztunk volna, de hazaszeretet meg virtus ide meg oda, még sem felejthetjük el az az aprócska kis szépséghibát a közös barátságban amit velünk műveltek 1920 június 4-dik verőfényes (ha az az volt) napján. Mindegy is, vica versa, kaptak némi pénzhamisítást. Nos, itt arra akartam rámutatni, hogy ezeknek a srácoknak közük nincs ehhez a kis efférhoz, így szent lehet a béke. Nameg trécseltünk (személyszerint én főként, nem tudom ki még) a rasszismusról, hogy nem szép dolog. Egyetértettem. Kész.
Vissza az esti mókához. Ajándékokat adtak, örültünk is neki mint majmocska a farkának. Tervezgettük a holnapi napot, elvoltunk. Jelentem, a poszt itt befejezetlen marad, egyrészt mert nem igazán emlékszem,(a lényeges dolgokra igen, de a többit nem tölteném ki snassz zsebszöveggel) annyit még hozzá tennék, hogy volt néhány magam által mestervágásnak nevezhető de valójában nem az húzásom, a mi kis ungaréze társadalmunkat illetően. Külön posztban, ígérem.
A cím meg épp előkészíti a 10.napi és egyben befejező epizódrészt, mindenki nagy örömére, bánatára meg lekakkantására is.
Még mindig tartom és fogom is, hogy ezek a srácok egy új nézőpontot mutattak nekünk (és remélem mi is nekik) ellenkező minőségben. Kitalálható, hogy a miénk volt a rosszabb, de morálisan többletértékkel bíró. Valami ilyesmit gondolhattal:
Van egy ilyen hely is, sokkal hidegebb és sokkal viszontagságosabb mint a sziget. Nem csak az időjárás.
Amit én bizony bizony, szájhúzva kicsit is, de megértek. Mosolygom is, finoman, naná.
2009. december 20., vasárnap
2009. december 12., szombat
Ma esti kisgondolat
Valójában csak maga a Káosz örök, ami egy és oszthatatlan, az igazi Rend. Paradoxon ide vagy oda, így gondolom. A káosz univerzális, mindig fellelhető, sosem eltűnő, örök. Míg a rend viszonylagos és időleges. A káosz ostoba kivetülése az emberekre olyan, mint amikor egy test fej nélkül vergődik ide oda. Jó szó erre a fejetlenség.
Kivetülése az emberekre pedig: a holnaputáni szalagavató. (Jelen helyzetben, ismeretek és tények közt.)
Jóéjt:)
2009. november 24., kedd
2x2négy a csoda
2x2négy a csoda.
Ethernet hub kábel van a derekán. 32-es ram a táskáján. Elnézegetem amikor commodoron Galaxiázik, a konyhában ügyködik, kávét főz, rámmosolyog. Olcsó közhelyek jutnak az eszembe és mindent, mindent elmondok. Még a nem közhelyeket is.
Vigyorog. Imádom, imponál, vagy hogy a francba szokták ezt mondani. Kivisz a tetőre. Gyertyát gyújt a szobában. Bort iszunk.
Megígértem, hát elhozom a kockáim. Piros alapon fekete pöttyök. Ő is betartja az ígéretét. Aztán én is, egy másikat.
Hülye komcsi tervgazdálkodás villan be a terv túlteljesítéséről és vigyorgom.
Dokumentálgatunk. Énekelgetünk, suttyulunk. Jó ez. Szeretem és ő is.
Ad néhány pofont. Persze én provokáltam ki, így abszolút jogos. Alig érzem és újra vigyorgom. Tervezgetünk. Apukámnak felveszem a telefont. Szia apa, épp életem nőjével üldögélek és filmezünk. Te jól vagy? Kicsit megtört a hangja. Nem hallani mindennap ilyet.
Sőt, sosem hallott ilyet. (ami említésre méltó)
Motivál. Tervezgetek. Több bort ittam vele ebben a néhány napban, mint ezt megelőzőleg egy éve. Nem azért mert sokat ittam volna anno.
Hedonista. Azt mondja és én elhiszem neki. Engem is rávesz. Nem ellenkezem, élvezem. Kis villámcsapás. Kis halál. Kis kaján. Nagyon nagyon szeretek vele lenni. Tudja ezt ő, ám ha nem, mostmár igen.
Ha lerágcsálnám magamról ezt a szerelmes bőrt, húst és inakat, összecsukló csontvázam még sok-sok mindent elismerne, a maga kis csontpofa-realitásával.
A fantáziáját, ami a fejecskéjében van, vadságát, szelídségét, egyedüliségét. Számomra egyedüliségét.
Aki meg a fejünket akarja, akassza fel magát. Neki is van ám lángszórója. Nem is akármilyen. Olyan, hogy a jelenlétével (pontosabban már a megérkezéssel, a ténnyel, hogy létezik és eljő) olyan Epic Fail-t képes kreálni, hogy csak elismerően tudok pislogni. Azért a mosoly részemről is ott van ilyenkor.
Vannak helyek. Vízszintesek, függőlegesek, kevésbé egyenletesek. Iroda, mosdó, hall, hálószoba nameg egy olyan aprócska kis tudat, amivel (kicsit old's cool na és blúzos) fityiszt mutathatunk. Kényre kedvre szerint, okosan. No, meglátjuk még.
A hétfőt kitoltuk vasárnap+1 -nek vagy valami ilyesmnek. Reggel szólt a telefon, de senkit sem érdekelt. Neki egyetem minusz, nekem suli. Megérte. Hogy a fenébe ne érte volna meg. Azt írta, nyugodt volt minden. Egyetértek vele, nyugis.
Hagyott aludni. Kedves volt tőle.
Becézgetem. Ő is engem. Nem azért, mert nem szeretem. Ellenkezőleg.
Mára ennyi. Minden jót!
novemberi tamás
Ethernet hub kábel van a derekán. 32-es ram a táskáján. Elnézegetem amikor commodoron Galaxiázik, a konyhában ügyködik, kávét főz, rámmosolyog. Olcsó közhelyek jutnak az eszembe és mindent, mindent elmondok. Még a nem közhelyeket is.
Vigyorog. Imádom, imponál, vagy hogy a francba szokták ezt mondani. Kivisz a tetőre. Gyertyát gyújt a szobában. Bort iszunk.
Megígértem, hát elhozom a kockáim. Piros alapon fekete pöttyök. Ő is betartja az ígéretét. Aztán én is, egy másikat.
Hülye komcsi tervgazdálkodás villan be a terv túlteljesítéséről és vigyorgom.
Dokumentálgatunk. Énekelgetünk, suttyulunk. Jó ez. Szeretem és ő is.
Ad néhány pofont. Persze én provokáltam ki, így abszolút jogos. Alig érzem és újra vigyorgom. Tervezgetünk. Apukámnak felveszem a telefont. Szia apa, épp életem nőjével üldögélek és filmezünk. Te jól vagy? Kicsit megtört a hangja. Nem hallani mindennap ilyet.
Sőt, sosem hallott ilyet. (ami említésre méltó)
Motivál. Tervezgetek. Több bort ittam vele ebben a néhány napban, mint ezt megelőzőleg egy éve. Nem azért mert sokat ittam volna anno.
Hedonista. Azt mondja és én elhiszem neki. Engem is rávesz. Nem ellenkezem, élvezem. Kis villámcsapás. Kis halál. Kis kaján. Nagyon nagyon szeretek vele lenni. Tudja ezt ő, ám ha nem, mostmár igen.
Ha lerágcsálnám magamról ezt a szerelmes bőrt, húst és inakat, összecsukló csontvázam még sok-sok mindent elismerne, a maga kis csontpofa-realitásával.
A fantáziáját, ami a fejecskéjében van, vadságát, szelídségét, egyedüliségét. Számomra egyedüliségét.
Aki meg a fejünket akarja, akassza fel magát. Neki is van ám lángszórója. Nem is akármilyen. Olyan, hogy a jelenlétével (pontosabban már a megérkezéssel, a ténnyel, hogy létezik és eljő) olyan Epic Fail-t képes kreálni, hogy csak elismerően tudok pislogni. Azért a mosoly részemről is ott van ilyenkor.
Vannak helyek. Vízszintesek, függőlegesek, kevésbé egyenletesek. Iroda, mosdó, hall, hálószoba nameg egy olyan aprócska kis tudat, amivel (kicsit old's cool na és blúzos) fityiszt mutathatunk. Kényre kedvre szerint, okosan. No, meglátjuk még.
A hétfőt kitoltuk vasárnap+1 -nek vagy valami ilyesmnek. Reggel szólt a telefon, de senkit sem érdekelt. Neki egyetem minusz, nekem suli. Megérte. Hogy a fenébe ne érte volna meg. Azt írta, nyugodt volt minden. Egyetértek vele, nyugis.
Hagyott aludni. Kedves volt tőle.
Becézgetem. Ő is engem. Nem azért, mert nem szeretem. Ellenkezőleg.
Mára ennyi. Minden jót!
novemberi tamás
2009. november 20., péntek
2009. november 9., hétfő
Édesélet-Minisztérium
Vannak bizonyára opcionális dolgok az életünkben. "Felszedjük, ne szedjük; igyunk még, ne igyunk; elszívjuk, ne szívjuk; bemenjünk órára vagy ne; meg ilyesmi. Ma megint opcionalitásba ütköztem, ami elég mindennapinak mondható. Normál reggel, leszámítva, hamarabb ébredtem mint kellett volna. Koleszes reggeli, reggeli V for Vendetta nézés; már csak a napra való hangolódás végett.
Aztán iskola. Kellemes reggeli idő, örültem is neki. A troli elszervírozta a pici popsim a suliig, bele is vetettem magam a nagy, általános meredésbe. Nem emlékszem mi volt. Ja igen! Figyeltem matekórán (ebben az évben az első ilyen pillanat) de persze nem hagytam el a suttyó-burkoltszexuális-bojkottálós-rebellionista beszólásaim. Aztán törit akartam tanulni (lévén ma doga lett volna, délután meg oktv) de oszt. társaim megkértek szépen, hogy Szancsikával lépjünk le valahova, hogy kevesebben legyenek (oktv-seknek amúgyse kellett volna bajönni, ilyen az én szerencsém) és ne írjanak. Hát hol volt, hol mit nem tenni, leléptünk. Király utca és körút sarok, Rizsanevezetű Kávézó de amúgymeg kocsma.
Dohány és Gin.
Szeretem a dohány illatát. Kicsiben kellemes, nagyban marja a légzőrendszerem. Hangulatot ad.
Apám szerint nem jó. Ő sosem dohányzott. Nekem sem a tüdőmnek kell, vagy a nikotin az agyamnak. Az morál, nem meterializáció.
Történelmi pillanat szerényke életemben, a matekórán figyeltem, nem aludtam, vagy bojkottáltam zavartam teljesen) még itt is befigyelt 1-2 beordítás, beszólás, burkolt szexuális, asszociációs megjegyzés, dehát, azt mondták nekünk egyszer anno, hogy az iskola a második otthonunk.
A harmadik óra felejtős, volt, mert hát a Rizsában tengődtünk, Szancsika teázott, én két szálat fujogattam el, ráérősen. A végén rendeltem 2cl Gint, (nem igazán van a toppon az alkoholbírásom) és mielőtt lehajtottam, arra gondoltam mint kb az 1984-ben Winston bátyő, hogy ez olyan fejadag a Győzelem-Ginből. Ami nem az volt. Csak erős. Szédítőn erős (nem ettem reggel óta, de ez senkit sem érdekel). Arra gondoltam még (mint a '84-ben) hogy lehetnék a tagja az Édesélet - Minisztériumnak ami valójában amolyan Keserűélet - Minisztérium lenne. aki olvasta a könyvet érti, aki nem, olvassa el.
Ruhapróba, aztán oktv (az utolsó három kérdésre késöbb kitérek) aztán este vissza koleszba.
Kedd. Találka Lilácskával, SM's café, kávé és szárazvörös. Kiállítás nézegetés és mosoly. Nem egyszer. Nem szándékozom erről többet írni. kész. Magánszféra.
(talán bőebben késöbb)
Szerda. Színiórán leléptünk beszélgetni a tanárbácsival (na meg inni egy keveset) a Szódába. És tegnap este találtam egy tökjó gitáros, lassúéneklős, melankólikus, andalítós, mosolyogtatós számot a világ egyik legidiótább nevű zenekarától. Live: I walk in the line (esszem ez a pontos cím)
No, minden jót!
Aztán iskola. Kellemes reggeli idő, örültem is neki. A troli elszervírozta a pici popsim a suliig, bele is vetettem magam a nagy, általános meredésbe. Nem emlékszem mi volt. Ja igen! Figyeltem matekórán (ebben az évben az első ilyen pillanat) de persze nem hagytam el a suttyó-burkoltszexuális-bojkottálós-rebellionista beszólásaim. Aztán törit akartam tanulni (lévén ma doga lett volna, délután meg oktv) de oszt. társaim megkértek szépen, hogy Szancsikával lépjünk le valahova, hogy kevesebben legyenek (oktv-seknek amúgyse kellett volna bajönni, ilyen az én szerencsém) és ne írjanak. Hát hol volt, hol mit nem tenni, leléptünk. Király utca és körút sarok, Rizsanevezetű Kávézó de amúgymeg kocsma.
Dohány és Gin.
Szeretem a dohány illatát. Kicsiben kellemes, nagyban marja a légzőrendszerem. Hangulatot ad.
Apám szerint nem jó. Ő sosem dohányzott. Nekem sem a tüdőmnek kell, vagy a nikotin az agyamnak. Az morál, nem meterializáció.
Történelmi pillanat szerényke életemben, a matekórán figyeltem, nem aludtam, vagy bojkottáltam zavartam teljesen) még itt is befigyelt 1-2 beordítás, beszólás, burkolt szexuális, asszociációs megjegyzés, dehát, azt mondták nekünk egyszer anno, hogy az iskola a második otthonunk.
A harmadik óra felejtős, volt, mert hát a Rizsában tengődtünk, Szancsika teázott, én két szálat fujogattam el, ráérősen. A végén rendeltem 2cl Gint, (nem igazán van a toppon az alkoholbírásom) és mielőtt lehajtottam, arra gondoltam mint kb az 1984-ben Winston bátyő, hogy ez olyan fejadag a Győzelem-Ginből. Ami nem az volt. Csak erős. Szédítőn erős (nem ettem reggel óta, de ez senkit sem érdekel). Arra gondoltam még (mint a '84-ben) hogy lehetnék a tagja az Édesélet - Minisztériumnak ami valójában amolyan Keserűélet - Minisztérium lenne. aki olvasta a könyvet érti, aki nem, olvassa el.
Ruhapróba, aztán oktv (az utolsó három kérdésre késöbb kitérek) aztán este vissza koleszba.
Kedd. Találka Lilácskával, SM's café, kávé és szárazvörös. Kiállítás nézegetés és mosoly. Nem egyszer. Nem szándékozom erről többet írni. kész. Magánszféra.
(talán bőebben késöbb)
Szerda. Színiórán leléptünk beszélgetni a tanárbácsival (na meg inni egy keveset) a Szódába. És tegnap este találtam egy tökjó gitáros, lassúéneklős, melankólikus, andalítós, mosolyogtatós számot a világ egyik legidiótább nevű zenekarától. Live: I walk in the line (esszem ez a pontos cím)
No, minden jót!
2009. november 7., szombat
Flamethrower Rules!
Épp fogalmazódik bennem a gondolat hogy végül is mi is. Meg ilyenek. Barna kis házi papucsom van, csíkos, kis szürkés kockácskákkal szabályosan. Puha, meg bolyhos. Áhh mondom gecc, ez a jó, ez kell. Vivát! Nem fog fázni a kicsi kis pacskerom. Beköltöztem a kisszobába, itt tökjó. Van nagy ablak, meg kis asztal, meg kis szekrény meg nagy ágy. Ami abszolút korrekt. Ölbe tudom venni a laptopot, nem kell konformistán az asztalon tartani.
a Szkat punnyad. Tél van, a haditevékenység befagyasztva. Joey meg sznobul. Cink, el kell kenni a száját. Régivásárcsarnok, kesztyűk és mehet. Úgyis rég verekedtem. Vele meg végképp. Mondtam a srácoknak, ha rajtam valami sznobulás dolgot fedeznének fel, abszolút szabad kezet engedek nekik a probléma megoldásában. Nincs kegyelem, kegyelet, megalkuvás, félelem meg a többi.
No execuses anymore. A lángszóró mindig nyer. Nem tudom, hogy hogyan de biztosan mindig. Egy lángszóró hogyan is ne nyerhetne? Ez lesz az új kabalaállat.
Kockát vetnek a papok szívében
a gyermekek eltűnnek a boltívek alatt,
hideg láz arcpírra szökken
sárga fogakat szülnek a szembogarak.
(Statikus víziók versből. a többi is onnan lesz)
Szomorú mi? Meg azért gáz, ha ez van. elképzelem ahogy egy fickó dobálja a kockákat. Nekem is van két piros, fekete pöttyökkel. Ha majd nem tudok dönteni, használom őket. Meg ha majd felszedek valakit, akkor majd a kezébe nyomom az egyiket és a fülébe súgom:drága, amennyit dobsz, annyiszor duglak meg. Na, áll az alku? Ekkor majd ő is mondhatja hogy:tomikám, flémtávör rulsz. És akkor bizony -mint egy jó anderzeni mesében- kussolnom kell. Behúznom fülem-farkam. Cink. (és igen drága, Zsu, suttyó volt, sőt alpári. sőt, minden más is.)
Nekiestem egy tragédia írásnak, meg a Vodkaláz novellának. Meglátjuk mi lesz belőle. Ihletésem van hozzá (jajj a Sóéhségbe sem kezdtem bele, picsába, pedig ahhoz tapasztalat is van, asszem elég) na kb így állunk. A kibaszott szemem meg beesettebb lett, reggelente meg vörösebb. Alakuló stílusjegy, csak kicsit gáz.
Jajj, el is felejtettem majdnem, egy exem úgy gondolta, 3-as találkát hoz össze velem, vele, meg a mostani párocskájával. Pislogtam hogy mi van, de mint jó félnegatív antihősnek készülő vadmajom állok elébe. Biztos le akar zúzni az intelligenciájával. Görög neve van. És biztosan elfelejti, hogy tudok kretén is lenni. Főleg ha élvezem, meg iszom. Mármint nem a kreténséget.
Mondjuuuk, ha ő görög, akkor biztosan jól tud görögni. Meg ha a lányka is a fejemre pályázik, (ami a kicsi szívem igazán érzékenyen érinti) akkor egy stílusos odasúgással az új közös barátunknak: még mindig nyüszít amikor orgazmusa van? kérdéssel biztosítom a barbárság egyetemessége, nomeg persze, az én kifinomult suttyóiságom felől.
Félreértés ne essék, nem vagyok tapló. Csak nem szerem a személyem ellen irányuló balfaszságokat. Nekem is vannak, ezért nem komálom néha magam. Mégis magammal kell együtt élnem elsődlegesen, így illő megszokni.
Márvány szentek a forradalomban
róluk az ó-idő rí,
tarts velem gerinc-ácsolt víg-veszély,
a világvégéig; és két nappal tovább.
a lángszóró akkoris nyerő. ő a speckó dzsekpot.
a Szkat punnyad. Tél van, a haditevékenység befagyasztva. Joey meg sznobul. Cink, el kell kenni a száját. Régivásárcsarnok, kesztyűk és mehet. Úgyis rég verekedtem. Vele meg végképp. Mondtam a srácoknak, ha rajtam valami sznobulás dolgot fedeznének fel, abszolút szabad kezet engedek nekik a probléma megoldásában. Nincs kegyelem, kegyelet, megalkuvás, félelem meg a többi.
No execuses anymore. A lángszóró mindig nyer. Nem tudom, hogy hogyan de biztosan mindig. Egy lángszóró hogyan is ne nyerhetne? Ez lesz az új kabalaállat.
Kockát vetnek a papok szívében
a gyermekek eltűnnek a boltívek alatt,
hideg láz arcpírra szökken
sárga fogakat szülnek a szembogarak.
(Statikus víziók versből. a többi is onnan lesz)
Szomorú mi? Meg azért gáz, ha ez van. elképzelem ahogy egy fickó dobálja a kockákat. Nekem is van két piros, fekete pöttyökkel. Ha majd nem tudok dönteni, használom őket. Meg ha majd felszedek valakit, akkor majd a kezébe nyomom az egyiket és a fülébe súgom:drága, amennyit dobsz, annyiszor duglak meg. Na, áll az alku? Ekkor majd ő is mondhatja hogy:tomikám, flémtávör rulsz. És akkor bizony -mint egy jó anderzeni mesében- kussolnom kell. Behúznom fülem-farkam. Cink. (és igen drága, Zsu, suttyó volt, sőt alpári. sőt, minden más is.)
Nekiestem egy tragédia írásnak, meg a Vodkaláz novellának. Meglátjuk mi lesz belőle. Ihletésem van hozzá (jajj a Sóéhségbe sem kezdtem bele, picsába, pedig ahhoz tapasztalat is van, asszem elég) na kb így állunk. A kibaszott szemem meg beesettebb lett, reggelente meg vörösebb. Alakuló stílusjegy, csak kicsit gáz.
Jajj, el is felejtettem majdnem, egy exem úgy gondolta, 3-as találkát hoz össze velem, vele, meg a mostani párocskájával. Pislogtam hogy mi van, de mint jó félnegatív antihősnek készülő vadmajom állok elébe. Biztos le akar zúzni az intelligenciájával. Görög neve van. És biztosan elfelejti, hogy tudok kretén is lenni. Főleg ha élvezem, meg iszom. Mármint nem a kreténséget.
Mondjuuuk, ha ő görög, akkor biztosan jól tud görögni. Meg ha a lányka is a fejemre pályázik, (ami a kicsi szívem igazán érzékenyen érinti) akkor egy stílusos odasúgással az új közös barátunknak: még mindig nyüszít amikor orgazmusa van? kérdéssel biztosítom a barbárság egyetemessége, nomeg persze, az én kifinomult suttyóiságom felől.
Félreértés ne essék, nem vagyok tapló. Csak nem szerem a személyem ellen irányuló balfaszságokat. Nekem is vannak, ezért nem komálom néha magam. Mégis magammal kell együtt élnem elsődlegesen, így illő megszokni.
Márvány szentek a forradalomban
róluk az ó-idő rí,
tarts velem gerinc-ácsolt víg-veszély,
a világvégéig; és két nappal tovább.
a lángszóró akkoris nyerő. ő a speckó dzsekpot.
2009. október 28., szerda
8. nap - Multicultural Treatment; azaz a lencse, a dob és a folk.
A nyolcadik napon, nos volt ami volt. A srácok változatlan hozták a formájukat, már-már kultikussá nőtték és nőttük magunk szeretett városunkban, Budapesten. A délelőttre nem emlékszek, a sznob hajó meg a svéddeszka az változatlan, a délután változatos volt. Nah, mekkora szójáték, ász vagyok, hehe. Vagy nem. mindegy.
Míg a dekorosok és a fotosok melóztak, a szakács srácok(fr)(hun) Réunioni (igen, tudom hogy kell már leírni) kajcsit sütögettek nekünk, és egyetemes angoltudással állapították meg, hogy amit a magyarban 'ételek keverésére alkalmas kanalat "fakanálnak"' hívják, az az angolban nemes egyszerűséggel összetéveszthető, asszociálható és kiejtésben teljesen megegyezik a 'fuck anal' [fákánál] szóval. Milyen gyermeki.:)
Lencsét esznek, fehérre főzött rizst, csípős-zöldséges-piroscuccos szószt és csontról leváló húsú csirkét. Sünt is, de az nekünk nem volt. Be is baszott volna ha elkezdik nekünk sütögetni a Budapest kompatibilis kevés hedge hogokat, meg hérisszonokat. Mondjuk tüzet raknak az iskola közepén és néhány vidám kreol nóta közben megnyúzzák a süneszeket. Jajj. De ezért elképzeltem és Te is elképzelted velem. Cink. Végtére mindenkinek asszociatív az agya és mindenki vizuális tipus, csak van, aki tagadja. (Erre az utóbbi időben sok-sok dolgot építettem, egy része szórakoztató volt, többé számomra, kevésbé mások számára de volt amikor fordítva. Lehetőség az van benne.)
Zenei wörksopban voltam. Alakulóba indult két kreol, két magyar meg egy multikultúrál dal, és egy cover is. Queen-nel, Marley-val, Jackoval meg Kurt bátyóval. Aztán lesz ami lesz. (mitikus vagyok na, pedig nem igazán van rá jogom, lévén jónéhány héttel az esemény után írok beszámolót. hátezvan.)
Mindenki becsülettel és ami még elmondható
dolgozott. Volt furulyánk, dobunk (késöbb több is) gitár, no meg az alkotó kedv.
Az a nagy büdös helyzet, holy ilyenkor akarva akaratlan rá kell döbbenni arra (nem szeretem ezt a kifejezést) szóval, meglátja az ember, hogy ha mindenki akarja a dolgot mennyivel könnyebben és eredményesebben lehet haladni, mint flegma meg passzív majmokkal.
Ne értsetek félre kérlek, komálom a majmokat, (lehet ez amolyan szórakozási félpasszió vagy mi) meg jók a majmok meg minden,de vannak pillanatok amikor meglengetném azt a kellemes kis szerető péklapátot, szívlapátot vagy romboló kocsit. Ha van ilyen.
Igyekeztünk, biztosan mindenkiben benne volt a gondolat, hogy most együtt vagyunk, nincs iskola, nincs külső basztatás, stressz meg egy csomó lehúzó változó és minden erőnkkel a feladaton lehetünk.(Erre még nem konkrétan, de visszatérek a 10.napon)
Ez így csöpögősen hangzik, meg amcsin meg jóságos térítős villantósan, de tényleg így volt.
Míg a dekorosok és a fotosok melóztak, a szakács srácok(fr)(hun) Réunioni (igen, tudom hogy kell már leírni) kajcsit sütögettek nekünk, és egyetemes angoltudással állapították meg, hogy amit a magyarban 'ételek keverésére alkalmas kanalat "fakanálnak"' hívják, az az angolban nemes egyszerűséggel összetéveszthető, asszociálható és kiejtésben teljesen megegyezik a 'fuck anal' [fákánál] szóval. Milyen gyermeki.:)
Lencsét esznek, fehérre főzött rizst, csípős-zöldséges-piroscuccos szószt és csontról leváló húsú csirkét. Sünt is, de az nekünk nem volt. Be is baszott volna ha elkezdik nekünk sütögetni a Budapest kompatibilis kevés hedge hogokat, meg hérisszonokat. Mondjuk tüzet raknak az iskola közepén és néhány vidám kreol nóta közben megnyúzzák a süneszeket. Jajj. De ezért elképzeltem és Te is elképzelted velem. Cink. Végtére mindenkinek asszociatív az agya és mindenki vizuális tipus, csak van, aki tagadja. (Erre az utóbbi időben sok-sok dolgot építettem, egy része szórakoztató volt, többé számomra, kevésbé mások számára de volt amikor fordítva. Lehetőség az van benne.)
Zenei wörksopban voltam. Alakulóba indult két kreol, két magyar meg egy multikultúrál dal, és egy cover is. Queen-nel, Marley-val, Jackoval meg Kurt bátyóval. Aztán lesz ami lesz. (mitikus vagyok na, pedig nem igazán van rá jogom, lévén jónéhány héttel az esemény után írok beszámolót. hátezvan.)
Mindenki becsülettel és ami még elmondható
dolgozott. Volt furulyánk, dobunk (késöbb több is) gitár, no meg az alkotó kedv.
Az a nagy büdös helyzet, holy ilyenkor akarva akaratlan rá kell döbbenni arra (nem szeretem ezt a kifejezést) szóval, meglátja az ember, hogy ha mindenki akarja a dolgot mennyivel könnyebben és eredményesebben lehet haladni, mint flegma meg passzív majmokkal.
Ne értsetek félre kérlek, komálom a majmokat, (lehet ez amolyan szórakozási félpasszió vagy mi) meg jók a majmok meg minden,de vannak pillanatok amikor meglengetném azt a kellemes kis szerető péklapátot, szívlapátot vagy romboló kocsit. Ha van ilyen.
Igyekeztünk, biztosan mindenkiben benne volt a gondolat, hogy most együtt vagyunk, nincs iskola, nincs külső basztatás, stressz meg egy csomó lehúzó változó és minden erőnkkel a feladaton lehetünk.(Erre még nem konkrétan, de visszatérek a 10.napon)
Ez így csöpögősen hangzik, meg amcsin meg jóságos térítős villantósan, de tényleg így volt.
2009. október 16., péntek
7. nap - A vilagvege itt kezdodik. "Foe like Tomas"
Joarcok. Abszolut joarcok.
Yanick, egy kb 20 koruli sraccal dumcsiztam, es epp emlitettem neki, hogy ha egyszer felesegem lesz a naszutunkat Reunionon szeretnem tolteni. Mert baszottul tetszik. Szivesen var, "in own house with love" jajj, mondtam very nice, thank you so so much.
Delelott jatekok, idotoltesnek gondolom. Delutan WORK.
A zarobulin, a Global Local Cafeban, inditunk majd egy Reunioni dallal, furulyaval, specko dobbal, aztan jon egy magyar nepdal, atdolgozva a dobokra, gitarral, csorgodobra. A vegen is ketto dal majd innen-onnan. Koooozben, Bob Marley, Queen, Jackson es Nirvana dalokat nyomunk dobbal, csorgodobbal, gitarral, enekkel. Amolyan coverek lesznek.
Gondoltam, a vegere a nirvana stay away szamat elenekelni, a legeslegveget ami igy van:
Stay away, stay away,
God is gay.
Eros lesz ez oda, felejtos.
Meg eznap delelotti jatekban magyar, francia, angol es creol(a regi nyelvuk) szavakat kellett forditani. Volt egy szo: fool. Antony a leaderuk megmagyarazta az angolul nemtudo franciaknak es franciaul nem tudo magyaroknak:
"Foe like Tomas." Taps, visitas, vigyor tolem, karok a magasba es uvoltes, toluk. Haha.
Holnap kurvasokat gyakorlunk, mindenki maradandora es utosre szeretne az estet. A dekor felig kesz, a fotokiallitas keszuloben. Kioltozunk, zsir lesz! Jah, a Szimplakertben, oct 18. vasarnap, 16:00-tol 19:00-ig.
Koszontem a figyelmet, "Tomas" voltam, a nehol hunyorgo, dobot es utemet vero, sikito, vigyorgo vad.
(mostanaban nem irtam, nincs idom, csak egy keveske hangfelvetelem van.)
Yanick, egy kb 20 koruli sraccal dumcsiztam, es epp emlitettem neki, hogy ha egyszer felesegem lesz a naszutunkat Reunionon szeretnem tolteni. Mert baszottul tetszik. Szivesen var, "in own house with love" jajj, mondtam very nice, thank you so so much.
Delelott jatekok, idotoltesnek gondolom. Delutan WORK.
A zarobulin, a Global Local Cafeban, inditunk majd egy Reunioni dallal, furulyaval, specko dobbal, aztan jon egy magyar nepdal, atdolgozva a dobokra, gitarral, csorgodobra. A vegen is ketto dal majd innen-onnan. Koooozben, Bob Marley, Queen, Jackson es Nirvana dalokat nyomunk dobbal, csorgodobbal, gitarral, enekkel. Amolyan coverek lesznek.
Gondoltam, a vegere a nirvana stay away szamat elenekelni, a legeslegveget ami igy van:
Stay away, stay away,
God is gay.
Eros lesz ez oda, felejtos.
Meg eznap delelotti jatekban magyar, francia, angol es creol(a regi nyelvuk) szavakat kellett forditani. Volt egy szo: fool. Antony a leaderuk megmagyarazta az angolul nemtudo franciaknak es franciaul nem tudo magyaroknak:
"Foe like Tomas." Taps, visitas, vigyor tolem, karok a magasba es uvoltes, toluk. Haha.
Holnap kurvasokat gyakorlunk, mindenki maradandora es utosre szeretne az estet. A dekor felig kesz, a fotokiallitas keszuloben. Kioltozunk, zsir lesz! Jah, a Szimplakertben, oct 18. vasarnap, 16:00-tol 19:00-ig.
Koszontem a figyelmet, "Tomas" voltam, a nehol hunyorgo, dobot es utemet vero, sikito, vigyorgo vad.
(mostanaban nem irtam, nincs idom, csak egy keveske hangfelvetelem van.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
