Le kell hanyatlania a fejemnek. Az ég tetejéig nem szeghetem.
Le kell esnie, koppannia a padlón. Fájnia kell.
Ez is inger.
Az alkohol más. Az alkohol eltompítja a gondolatokat és kiélezi őket. Vagy elfelejtet mindent, vagy felfedi a legszomorúbb igazságokat.
Előhozza a szunnyadó hiányérzetet. Bús bohócra festve a tébolyultat.
Az alkohollal nem pattan vissza a fej a padlóról. Lenn marad. Onnan szemlél, lát. Belefulladhat könnyeibe, beterítheti arcát a kátrány.
Ott lenn marad a fejem. Beterít a kátrány, eltakarja az arcom. Kell, hogy ez legyen. Ez fog lenni.
Be kell neki teríteni, hogy aztán múló mámorral keljek fel, kaparjam le a megszáradt feketeséget és egy tiszta arcot lássak; vagy egy vegy-marta kén-mosottat.
Közben elszáll a düh, a gyűlölet minden és mindenki felé.
A harag marad, tovább mint a feketeség. Majd az is elpárolog. Csak fájni fog, mint a behegedt seb.
Aztán...
Aztán, -míg van erőm- akarni fogom, hogy akarják a fejem és kacagva hárítok minden támadást. Írni fogok majd és rímeket sziszegni. Fejet felszegni, előre törni.
Alkohollal köszöntöm majd a pirkadást és füstöt lehelek majd. Mosolyogni fogok, kaján mosollyal.
Vigyorom fogom imádni és gyűlölni és félni magamtól.
Ez még messze van.
Aztán ez is elmúlik.
S aztán..?
...(mivé válok végül?)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincs ,,végül"... csak jelen állapot. Jobb esetben mindig lépsz valamerre. Nem múlik, csak hátra marad, de beépül... minden, minden minden. Még ha kényszeresen rombolni is akarsz. Nem dobhatod arrébb a téglákat. Kicsi a hely, kénytelen vagy azokból építkezni. Csinálsz megint össze nem illő labilis kombinációkat, és arra is rájössz, egy egy elem mennyire passzol egymáshoz. És megint csak ezekre építkezel. Mert építkezni kell, szüksége. De mástól nem lophatsz semmit. Egyedül vagy, de nem csak magadra számíthatsz... ha van ok, és kötödés kaphatsz segítséget.
VálaszTörlésKötődés? Ok? ezeknek igencsak híján vagyok. Tudod miért.
VálaszTörlésÁtfaragom a 'tégláim'. S aztán lesz valami.
Segítség...? Ha elfogadnám is, mit érnék vele? Nekem kell megtenni magamnak.
Úgy érzem, valami elkésett.
Nem voltam elég.
Majd feljavítom és feltámasztom magam.
De még nem tudom.
Én egyedül vagyok mi magammal. Mi nem tudom hogy mit teszek de azt biztosan megteszem.Én aki megyek és én aki maradnék, én aki gyűlölök és én aki szeretnék ,én aki ütök és én aki ölelnék.Megtörnek engem ők akik én vagyunk s mégis én vagyok ők is, tudom mit teszek de nem tudom miért. Felállok, egyszer fel, ezt megígérhetem de akkor vajon én melyik mi leszek? Amíg ők uralnak engem nem tudhatom, kompromisszum önmagunkkal, anélkül hogy megölném magam.Pedig így van mindíg meghal valakim azért,hogy mi élhessek.S mégis az ember csodálatos főnix mely mindíg feltámad s már életében ismeri a halált. De hős csak az lehet ki a végső csatánál nevet majd az ősi halálra mert ott már önmaga lehet ismét...
VálaszTörlésFelváltva játszom a lelkiismeretemmel. Egyszer én, egyszer ő győz. Az elv nálam is fontos. Ő rúgja az öngólokat.
VálaszTörlésMajd paktumot kötök velük.