R.E.M. Orange Crush-ját hallgatom, meg Dropkick Murphys néhány nótáját és gondolkodom.
Az a baj, hogy meg kellene nyesnem az arcom, úgy bőrig. Lassan kezdek hasonlítani a pubertás majmokra akik hubertusszal (mert a pálinkát már csak a parasztok isznak szerintük) meg cigivel pózolnak és úgy néz ki az álluk mintha kormos lenne. Jobb esetben igényes itt-ott bajszot is növesztettek, mert ők az arcok.
Bocsánat, én fogom befogni a pofám.
Meg azok a metálosok is szóba jöhetnek, akik hosszú hajjal rázzák a fejüket és kannással kezelik még aznap este. Viva la igénytelenség.
Bár lehet nekik ez az igény, így megint hazudtam az előbb.
A Viva la ... - általam önkényesen kitalált és használt örök változós szállóigéhez annyit, tudom, hogy az eredeti francia használatban a szavak nemtől függően la, és le előtagot kapnak mint mutató névmás, de ez engem nem érdekel, teszek a franciákra, nemzeti öntudatból is. Leírtam, hogy megmutassam: nem vagyok kulturálatlan, na.
A hajam is megnőtt, (jajj mileszvelem!) pedig most nem akarok suttyóvidéki beleszarok stílust.
De rám ragad. Olyan ez mint az itthoni kosz a szobában. Kikelek az ágyból és velem tart, és sosem hagy el. Ez lehet kófic-barbárságom legidegesítőbb ismérve.
Mármint ez a mocsok attitűd.
Ha tizenhat éves cafka lennék, vennék valami szexit, belebújnék, (emelje ki a mellem és a seggem a fejem rovására, jó is az, amikor dugnak, úgysem a fejem a legfontosabb) aztán popsit, mellet kitolva pózolnék a telcsimnek. Na meg pakolnám őket netre. Mer'mérne? Merevedjen a fejletlen testemre a sok kan.
Ha meg több lenne rajtam a szalonnának való mint az átlag, no meg amit jóapám egy este alatt be tud tolni pár üveg schlaffenküssenleitenlagerbraünjugend akciós sörnevű cuccal ami talán köszönőviszonyban van a malátával vagy a sörárpával; nos ebben az esetben az ipszilon dukál a nevembe, elé, után, közbe vagy ha nincs benne helyettesíthető i ,akkor megtoldom. Édybaba, Civcsike, meg Hejcsegnőcske meg lyány, meg ilyenek. Elég lenne a Duckó-muckó vagy valami. Na meg az aktuális csődörömmel fotózkodnék, szigorúan tükörben, telefonnal, lehetőleg smárolás közben. Így a menő.
Najó, talán tizenhét, rossz esetben tizennyolc plussz.
Mi fickók befeszítünk és sunyiban erőszakolós pornót nézünk.
Mert mindenkinek a legjobb nő és a legjobb pasi kell.
Éljen internetország!
Itt szeretném én, a szerző megragadni az alkalmat, hogy elhatárolódjak és -sunyiban persze elhúzzam a szám- dicsőséges fajtársaimtól. Reméljük, a tanult tulajdonságok nem öröklődnek, Darwin bácsi.
hohóó, láwolok ám mindenkit. Duplawével, mert az az élőszóban a legkifejezőbb.
Köszönjük meg szépen az uraknak a kocsival,cigivel,energiaitallal, sörrel, nővel, guminővel és kitömött boxerral félmeztelen pózolós képeket.
...és köszönjük meg a hölgyeknek a bikinis, szexbombásvadítós, cicikidobós, popsivillantós képeket, melyekkel -tudatosan vagy tudatlanul- okoztak férfiak nagy számának boldog pillanatokat és hozzájárultak az internetes szoftpornó virágzásához.
Köszönjük meg nekik szépen.
Megértem lányok, hogy a legrövidebb út két láb közt az egyenes, de a szukák rakják szét elsőre, meg a ribancok meg a kurvák; ez utóbbi kettő érthető.
Szukák vagytok?
Higgyétek el nekem, ha nem "melegítetek" be előtte rendesen, izomlázatok lesz. Ez nem az a tesióra amit ellógtatok, ellógtok, hanem aminek némi látható értelme is van.
Láttam már, jól kinéző kurvát,
Szép kurvának kinéző nem kurvát,
és kurvának kinéző ribancot.
na meg ártatlannak tűnő ribancot.
(a ribanc aki nem kér érte pénzt, a kurva az, aki igen. ez valami olyasmi mint a hittel házalók. segítsd a felekezetet és gyónd meg a bűneid, míg egy barátod jószívből meghallgat.)
Tegye fel a kezét aki ért.
Egy kis egészség nem árt, ez nem azt jelenti hogy light kólát iszok meg lájtcigit szívok. Persze mit ugatok én, ki vagyok én, húzzak el egy bizonyos nemiszervbe. Oké!
Azért én még várom a kezeket. Hiú ábránd, ódivatú ketrecesmajom vagyok, rácsok nélkül.
Bocsánat, elnézést.
"Ami megráz, helyreráz." Halay úr.
Nincs is már több kérdésem, -egyszer minden harci düh elszáll- ami meg megmarad, hát Isten bocsá'. Ha még van, ha törődik ilyesmivel.
Köszönjük Tamás.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Taps? Taps.
VálaszTörlésaz én kezem a magasba lendült:)
VálaszTörlésköszönöm, köszönöm.:)
VálaszTörléstitkon reménykedtem, hogy lesz aki felteszi a kezét.
:) *félmosoly*
VálaszTörlésEgyébként kéz emel, de csak óvatosan, nem magasba... mert iszonyat fáj:P.
Nem emelem fel a kezem, nem azért, mert nem vagyok együttműködő, hanem mert én ehhez túl agyas vagyok... Magyarul nem tudok mit kezdeni a szavakba formált érzelmekkel. Nem azzal, ha valaki érzelmekről beszél, abban nagyon otthon vagyok, hanem erről, ami itt olvasható: azzal nem tudok mit kezdeni, ha magukkal a szavakkal fejeznek ki érzelmeket. Tulajdonképpen a költészetről van szó. Szégyen ide, szégyen oda, nem tudok mit kezdeni a költészettel, legfeljebb akkor és annyira, ha van valami erős agyas beütés is benne. Mint József Attila némely versében vagy Nietzsche azon prózájában, ahol nem költősködik (pl. az egész Zarathustra idegen számomra, a verseit pedig mindig átugrom). Valszeg jó, amit írsz, Tamás, de nem tudom megítélni. Érzem benne a fájdalmat és a dühöt, ennyiben azonosulni is tudok vele. Csak így tovább:)
VálaszTörlés+ egy kéz a szavazótérben...
VálaszTörlésSokak által írt, beszélt, kedvelt/elítélt téma ez mostanában, de oly sok, aki mondja csak elkapja, mint labdát(hogy lássák milyek rohadt okos,ügyes)s aztán szélsebesen messze dobja... Ésaztánnyálzikamarhaságratovább amiellenprédikált..
Sajnos
amúgy miért foglalkozol ilyesmikkel?
VálaszTörlésLászló(Halay úr):
VálaszTörlésTény, és tudjuk jól, hogy az agyasoknak nem egy könnyű dolog megérteni, de főleg elfogadni(!) a szívesek apró kis rezzenés-kitöréseit. Mint ahogyan a szívesen sem értik(!) könnyen az agyasokat, még ha el is fogadják.
"Szavakba formált érzelmek." Ezek bizony azok. Leültem, írtam és volt indulat a karomban. Ez, ezek -elvonatkoztatva- lándzsák. Egy nagy és nehéz fejű, éles lándzsa melyet homlokegyenest' tartok magam elé, döfésre készen ín feszített, duzzadt eres karommal. Na és teljes elszántsággal. Ha ilyen esetben jó a hely és az idő, és alkalmam nyílik e lándzsámmal döfni; meg is teszem.
Más esetben, ami szinte mindig általános: város, várok, lassan elszáll a düh, a harag marad, karom elernyed, leengedem a fegyvert. Már nem várakozom feszült idegekkel a megfelelő pillanatra. Úgy érzem, ez nem jelenti figyelmem lankadását, csupán a reakció-idő növekedését.
E bejegyzésem kitörés, sajátságos véres-verítékes, erőteljes, ékszerű. Vak.
Felettébb vak, mert egy fő irányba ütök vele, de az irány pontja csupán körvonalazott. Így nem tudom biztosan, kit ér, kit hogyan ér, és mi az ellenreakció, az ellenpont.
Meglátjuk mit érek vele, mit nem.:) no és, nem felelhetünk meg mindenkinek. Elveszne egyéni szubjektivitásunk.
Magdaléna: sajnos, nem tudom ki vagy. Kérlek valahogy tudasd majd velem, leköteleznél.
Volt idő, maikor nálunk oviban az volt a legászabb, aki elkapta a labdát és továbbdobta. Ő ügyes volt.
Aki a labdával játszott, trükközött esetleg vagy próbált, őt különféle lehúzó jelzőkkel illették. Képmutatás ez. Vagy én vagyok erre túl érzékeny és emiatt szólok róla ily' negatívan.
Tény ami tény, hogy ma jelen van ez az elértelmetlenedés. Még szubkultúrának vagy underground-nak sem lehet nevezni. A divat és tudatlanság lebutított arcai ők. Arcok, amik egymás mellett túlontúl hasonlatosak, emberek, akik a külsejükhöz formálják a belsejüket (klisé és közhely használat ide vagy oda)és nem a belsejüket a külsejükhöz.
Nem hiszem, hogy ezzel a poszttal bárkit is megtéríthetnék. Dehogy. Nekünk ez marhaság, igen; nekik nem. Náluk dicsőség ilyennek lenni, nálunk nem. Sosem lehetünk egyformák, meg sem közelíthetjük nagy-nagy általánosságban egymást. Ezt mind tudjuk. Mi értelme is lenne az egésznek? Ez is közhely, de a közhelyek attól lesznek közhelyek és klisék, hogy sokan, sokszor használják őket, nagyot akarnak mondani vele, hatalmas, mindent elsöprő igazságokat, de hazudnak. Felületes megállapításokká tesznek ténylegesen nagy igazságokat. Megkoptatják őket. Igazság az, hogy ezek (mint az élet nehéz, minden rosszban van valami jó stb) épp ettől lesznek ilyenek, mert talán ezer ilyen kinyilatkoztatásból egy tényleg igaz.
anemonab:
nem verhetem a fejem a falba, ha van némi erre fordítható energiám. Badarság, igen. Leírtam mert volt ihletésem reá. Nem csilivili blog, nem okoskodás, meg világszeretet, arany tolerancia. Igyekszem hű lenni a címhez (ezt tanítják az iskolában is "a cím utaljon a tartalomra") s mint önjelölt antihős, megteszem, amit megtehetek. Ismered egy részem, több indoklás már csak szócséplés, ön-ismétlés lenne.
Elinor:
csak finoman a tapssal, kedvesen érint, de csak finoman.:)
Köszönöm mindenkinek, hogy olvasott, véleményezett. Most nincs rajtam kalap, de ha lesz, megemelem.
Üdv.: Tamás