A lélek apróságait ölni most a legjobb alkalom.

...Nincs más, mint fejem homályának csendje,
mint éles fúrók tekergő buzgósága,
elér viola alkonyom rojtos árnya,
kísér bukásaim tanulsága.
A magamé lettem.


*

A Kegyetlen

Vasfogú vicsorával üzen hadat szemtelen,
Bőre acéljával vakít kíméletlen.
Karja csap, mar váj, fájdalma üvölt:
szeretlek, szeretlek, szeretlek!

*

Vérben a nap udvarháza, feketévé szenesedett,
csont fejeket hagyott forrósága.
Csend fekszik a múló vészre,
légbe égett kiáltások hullnak pepita kövére.
Rémület suhan át a gyér fényoszlopokon,
megbújik, kifúj, liheg, tovább szalad;
a lélek apróságait ölni most a legjobb alkalom.
Kapuk kitárva, aranytáblán nemes férgek,
tűz dühétől neveik elfolynak, elégnek.

Vérben a nap udvarháza,
Lomhán riaszt némasága.
Alkonyodik, kifeszített lepel hull
az elfolytott, tiszta szív éjszakára.

*

Tavaszelő. Már vártunk rá.
kis szél, kis zöld, lépteim a járdán.
magas emberek, a szél az arcomba csap,
s begombolom minden gombomat.

*

Idézetek a fekete füzetemből, aminek lassan a végére érek. Lehet, mind szubjektív fikció.