2009. július 16., csütörtök

A gúny ölni akar, az irónia élni.

Az jutott eszembe, hogy milyen jól nézne már ki, ha a poszt címébe ezt írtam volna:
'Faszkivan.'
Aztán mégsem tettem. Barbár. Civilizálatlan. Meggondolatlan. Ostoba. E helyett Halay László aforizma író bácsi egyik falra érthető (vagy félre, vagy egészen máshová) gondolatát tettem. Jelzem, jogosan.
Szeretem az iróniát. Mert ad egyfajta védelmet, egy érezhető távolságot. A gúny már ennél dacosabb. Az iróniát élvezem, szórakozom rajta, ámulok, örvendezem, ugrálok mint egy kis majom az összerakosgatott barikádjai között. A gúny már ennél élesebb, itt a kis majom már nem majom, hanem valami két lábas, két karos, vigyoros-mosolyos-vicsoros, szavas jelenés, a maga pozitív-negatív benyomásával. Az irónia mentsvár, a gúny ék. Dacos, mert születésében részes a sértettség és a visszaütni akarás. Erős, mert mentsvárában erőt gyújtött és végletekig figyelmes, mert kitörésének pontosságához elengedhetetlen a cél ismerete,a leggyengébb rész lokalizálása.
"Ha nem tudsz nagyot ütni, üss jó helyre."
Ripacs és hatásvadász gondolat magamtól idézni, de ha idevág, akkor nem hagyhatom el az utalást.
A szarkazmus más. Az meghasonult irónia. Erősebb és maróbb.
Az irónia egy kedves kutyus, aki ha akar játékosan és néha erőt nem feledve, megkap téged és másokat is.
A gúny az a kutya ami akkor harap -néha indokra sem várva- ha a gazdira rosszat szólnak, gondolnak.
A szarkazmus az a dög, ami öreg is, fáradt is, de még éber. Kölyke az irónia lábhoz simuló szőrpamacsa és a gúny izmos ebe.
Azt mondják, sokan használják, szurkálódnak, morgolódnak. Az övék (na de ki vagyok én, hogy ítéljek) meghasonulás az életből. Nem igazi szarkazmus. Sem cinizmus. A cinizmus mozgató rugója a nihil. Persze ez is téves, mivel ha nihil nem lehet mozgatórugó, mert a nihil valójában nincs.

Lett volna egy lány fox terrierem, de elpusztult. Alfonzie-nak hívtam volna, a név és az állat szépsége miatt.

Fáj a szám. Kicsit.
Heves volt a kedd és a szerda, a múlthetiek. Néha nehezen tűröm a vasat a számban, és ez emlékeztet arra, miért is fáj...aztán eszembe juttatja azt is, aki miatt.
Hiányzik. Kicsit.
Nem annyira, mint néhány órával ezelőtt.

Eszembe jut, aztán..aztán megpróbálok másra gondolni. A félmegoldás nem megoldás, csak újabb problémát szül. Mégis megcselekedjük. Nem akarok visszakérdezni.

Találtam valamit. Incubus: Love Hurts
Egy versszak amit szeretnék bemásolni.

Love hurts...
But sometimes it's a good hurt
And it feels like I'm alive.
Love sings,
When it transcends the bad things.
Have a heart and try me,
'cause without love I won't survive
.



Ő sosem szerette.


Nyúzz meg, és akassz ki, édes.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése