Épp azon gondolkodtam az előbbi pillanatban, -rápillantva az ágyon heverő kombinált fogóra- hogy hogyan is lehetne valakit egyszerű szerszámokkal megölni. Szimplán vagy bonyolultan, az részletkérdés.
Csavarhúzóval agyondöfködni, körfűrész alá tenni, szétverni a fejét egy polccal, hőfúvóval kiégetni a szívét, reszelővel addig nyiszatolni az ütőereit míg el nem vérzik, felxxel kaszabolni, kalapáccsal fejet szétverni, vésővel gerincet elpattintani, (most az itthoni szerszámokat és eszközöket gondolom át) súlyzóval mellkast betörni, fúróval lyuggatni, satuval végtagokat összezúzni...ilyesmi.
Most ennyi jutott az eszembe.
Jóéjt
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Az emberi lény igen törékeny... Könnyebb elrontani, mint gondolnád -.- Eszköz se kell hozzá.
VálaszTörlésOhh ez mennyire igaz. Egy rossz mondat is elég... és majdnem ott állt előtted egy összetört lélek. De tudom h a gerincemet azért még szét akarod pattintani...de megsúgom ahhoz bőven elég lesz egy gombostű is.
VálaszTörlésAkár édes, akár.
VálaszTörlés...valójában jobban szórakozom a saját destrukcióm látványán, mint másén. A magamét jobban élvezem, érzem, ámulom.
Ámulom.
Fejeket szétzúzni nem csak kalapáccsal lehet, de ezt ti is tudjátok. Én is. Ki ment meg, ki véd?
Ki fogja befogni a füled, ha rosszat akarnak szólni? Ha fejeteket nem kalapáccsal akarják szétzúzni?
Egyedül vagyunk az egyedüliségben; a többi teremtett illúzió. Menekülés a kalapácsok erdejéből, de ennek az erdőnek nincs kijárata.
Válj, vagy tedd magad valamivé.
neked ez jól megy úgy látom... különben, amit írtál épp h nem suttyulás.
VálaszTörlésAmit ismersz, kevésbé lephet meg.
VálaszTörlésMindenki ismeri magát, vagy így, vagy úgy.
Válj, tedd magad valamivé és hajolj el az ádáz kalapács-támadások elől mosolyogva. Vagy üss vissza, vagy szaladj el.
A suttyulás is egyfajta védekezés, ha úgy nézzük.
Vagy elfutunk, vagy "harcolunk" minden más e kettő keveréke.
Egyfajta érzelmi-értelmi suttyulás, redukció az ilyesmi gondolatok átgondolása.
Nem?