VI

Nem áll meg csak pihen.
Nem fut el, hátrál.
Nem fejez be, szüneteltet.
Nem felelőtlen, csak meggondolatlan.
Nem késik, csak nem veszi figyelembe az időt.
Nem feltűn, hanem kitűn.
Nem káromkodik, csak morog.
Nem bolond és nem őrült, nem felel meg másoknak.
Nem szédít, bókol.
Nem rombol, újat alkot.
Nem hazudik, kerüli a problémákat.
Nem él, létezik.
Nem érkezik, megjelen.
Nem tűnik el, vár.
és nem hal meg, homály ködébe vész.

2007 szeptember

V

Fej koppan
Kötél feszül
Emlék csorbít
Sosem menekül.

Elmosódott arcok
Törött tükör
Farkasom vonít
Íjhúrom pendül.

szintén 2007 május

IV

Túl késő már a bűntudatra,
Adni gaz megtorlást.
Tudod, nem lesz több,
Ki vakon nyújtsa karját,
Mert ezernyi súlyos lánc köt
S csupán üllő vagy, melyen a sors kalapál.

2007 május

III

A vers amolyan általam ritkán használt tükörvers.
2006 év végi, vagy 2007 év eleji.

Kegyelmet!
Adj nékünk uram!
Ne viseljük e földi bűnöket,
Engedj nyugovást
Fáradt szívünknek.

*

Halált!
Adj nékünk uram!
Mi álljuk e földi kínokat,
S ne engedj határt
A minket gyötrő gondoknak.

II

A Fájdalom Kertjei

Az élet lassan lejár.
Egy pillanat vagy csupán.
Alkonyod után,
Nem leszel más,
Csak por, hamu
Semmi már.

Tégy egy sétát a létedben,
Az életet adó fészekben.
Légy nyugodt, ez csak álom,
A félelmet csak árnyékodban találom.

Nézd, ahogy vörösen nyugszik a nap
Nem fog felkelni holnap.
Rideg szél borzolja hátad,
Nem látsz semmit,
Kételyed a ködben szétárad.

Kutatsz a sötétben és nem látsz semmit!
Kérdeznéd a bölcset, de ő csak legyint:
Elfecsérelted éveid, megcsaltad szerelmeid,
Menj hát bús arc, fájdalmad
ne gyötörjön többé itt!

Újabb kertbe érsz, félelem járja át csontjaid,
Minden olyan békés, csendes itt...
Nyugalmat találsz de por fedi arcod,
A halál kertjében hagyhatod sarcod.

Ne gondold hogy itt a vége,
Felébrednél, de az emlékek árnya éget,
Veled is bármikor megtörténhet...
Hisz álmodban már átélted.

2006. 10. 26

I

Cipőmet befestette a lösz és a por,
Én már onnan messze vagyok.
Egyre sivárabb és kietlenebb lesz a táj,
Ócska kis vonatom vissza kattog,
oda, ahol minden fáj.

2007. 04.06
Céliától úton Budapestre

Poste Restante

Mindegyik füzetecskémnek külön kis címkéje lesz, a könnyebb elérés miatt. A címkéken belül a bejegyzések római számokat kapnak; amíg tudom. Lesz majd alattuk dátum is, vagy időszak, esetleg egy múzsanév.

Az első füzet a Poste Restante nevet kapta.
Mindegyiknek akkor adok nevet, mielőtt a végére érek.

"Átvétel hiányában a postán maradt leveleknek és egyéb postaküldeményeknek régóta szokásos oly értelmű megjelölése, hogy az illető levél stb. a rendeltetés helyén ne házhoz vitessék, hanem a postán őriztessék mindaddig, míg a címzett érte nem jön."

Naplónak indult, napi helyzetleírás lett belőle, aztán beleszöktek a versek, a fiktív kis dolgok, teóriák, némi rajz. Szerelem, helyzetkép, és sok sok terv. Aforizmák.

A következő "műveket" kérem megértéssel fogadni, hol gyermekiek, hol hatásvadászok, hol csak egyszerűen pocsékak. Némelyiket indulat szülte, némelyiket hirtelen hév, düh, szerelem és egyéb más.
A teljességhez hozzátartozik ezen versek, úgymond ismerete, hogy láttassam honnan hová jutottam.
Hogy ne csak egy "jajj de jó vers" röpke bókot kaphassak. Jól esik és mosolyogtató is, hogy elismerik amit csinálok, írok, de amint majd látszódni fog, voltak igazán sutácskák is. Volt honnan fejlődni, úgy gondolom.

Eszmélet

Tegnap verekedtünk. Előtte a párnámba szorítottam a fejem és azt hazudtam, hogy az allergia miatt vörös a szemem.
Nagyon sokat hazudok. Ez nem "nem igazmondás" hanem hazugság. Irgalmatlanul az. Jobb ez így mindenkinek. Ne kérdezősködjenek és ne ártsák bele maguk. Abból baj van.

Azt mondta ma egy kollégiumi nevelőtanárnő (ilyen ifjúságvédelmis és jóarc) hogy művészlélek vagyok. Nem tudom. Szerintem nem, mert ugyan amit szeretek és tetszik és vonz, azt játszva megcsinálom, de ami nem tetszik, azt fintorogva is nehezen.
Lehet ez részemről csak önkény, silány dac.
Sosem éreztem magamat valamiben teljesen elégnek.

Megnövesztettem a körmeim, hiába. Mindig rágtam őket. Most nem tudom őket mire használni. Lerágni újra nem fogom. Csak azért sem.
Megnövesztettem a körmeim és feltéptem a hüvelykujjaim körömágyát. Utóbbit önkéntelen.

Ma egy lány osztálytársam fekete csillagot rajzolt a tarkómra. A tegnap rányomta a bélyegét a mára, fájt az arcom, a szemem no meg a hasam. Fene egy másnaposság.
Aludtam. Művtöri órán, matekórán, irodalmon. A tegnapi vodkának nevezett fagyálló keringett bennem.

Hazafelé, a héven zenét hallgattam. Nem tudtam mást. Ha olvasok, akkor....akkor kellett volna a szemüveg. Takarni.

Egy középszerű, középkorú melós fickó méregetett. Nem érdekelt. Sokszor és feltűnőn nézett rám. Leszálltam, elöttem ment, de hátrasandított. Egyenesen előre tartottam, de a forgalomirányító épület előtt hirtelen lefordultam. Utánam jött. Megvártam míg a lámpa zöldre vált, átsétáltam, és a buszmegálló felé vettem az irányt. Előrement, mintha a buszt várná. Elhagytam a megállót, követett. Lefordult egy párhuzamos mellékutcába, biztosan arra számítva, a következő sarkon én is lefordulok. Nem tettem. Egy utca, saroktól sarokig megtétele után újra a hátam mögött volt. Megkérdezhettem volna, mi a francot akar, de gondoltam belemegyek. Ha több lelkierőm lett volna, elbuszozom valahova messze. Ne velem szórakozzon kérem.
Találkoztam a fenn említett ifjúságvédelmis tanító nővel. Beszélgettünk. Elfordultunk a kolesz bevezető utcájába, a fickó tovább ment. Visszanézett. Hosszasan néztem, majd elhúztam a fejem.
Neki ez most nem jött be.

*

Írni szeretnék. Kiírni magamból sok mindent. No és, gépre vinni a jegyzeteimbe firkált verseket.
És bemásolni a szeretett füzeteimbe írtakat, mert azokat ritkán adom ki a kezemből. Ők az én kincseim.
Papírlapok.

Körbe-körbe.

gyomor.
lehet nem kellene minden este annyit inni:/ Elaszom tőle mielőtt a gondolataim teljesen ébren nem tartanának.
Fejzúgás, köd, bódulat. Émelygés, marás.
Beesett szemű tükörkép. Fintor. Egy fej magányos koppanása a tükörben.

Valami piszkos, kevert vodka. ioncserélt vízből meg szeszből. olyan mint a fagyálló. érzem ahogy szétárad bennem, és itt ragad. Mérgez.
Mocskos alkohol.
másfél napig semmi kaja, gyomormarás. gyomormarás ami fejből is indult.
este sör. szédülés, falban kapaszkodás. pedig csak egy doboz volt.
és alvás. és a folytonos másnaposság.
na szép kisbarátom:/


Majd felveszem a szemüvegem hogy ne lássa senki a vörösséget és a kopott szén feketeséget.
Elsimítom majd alapozóval a vonásokat. Hajlakkot fújok a hajamra még vizesen. Megigazítom az ingem. Összecsukom a szám.
Cink.

Tegnapi kín-báj; lila-fekete máz.

Macskaléptű tündérlány
Mosolyoddal szárnyalj,
Bódult fényű éji báj
Távozásoddal várj majd.
Fond félelmeim koszorúba,
Tépd őket sosem unva;
Ragyogj nekem kegyetlen múzsa.