2x2négy a csoda.
Ethernet hub kábel van a derekán. 32-es ram a táskáján. Elnézegetem amikor commodoron Galaxiázik, a konyhában ügyködik, kávét főz, rámmosolyog. Olcsó közhelyek jutnak az eszembe és mindent, mindent elmondok. Még a nem közhelyeket is.
Vigyorog. Imádom, imponál, vagy hogy a francba szokták ezt mondani. Kivisz a tetőre. Gyertyát gyújt a szobában. Bort iszunk.
Megígértem, hát elhozom a kockáim. Piros alapon fekete pöttyök. Ő is betartja az ígéretét. Aztán én is, egy másikat.
Hülye komcsi tervgazdálkodás villan be a terv túlteljesítéséről és vigyorgom.
Dokumentálgatunk. Énekelgetünk, suttyulunk. Jó ez. Szeretem és ő is.
Ad néhány pofont. Persze én provokáltam ki, így abszolút jogos. Alig érzem és újra vigyorgom. Tervezgetünk. Apukámnak felveszem a telefont. Szia apa, épp életem nőjével üldögélek és filmezünk. Te jól vagy? Kicsit megtört a hangja. Nem hallani mindennap ilyet.
Sőt, sosem hallott ilyet. (ami említésre méltó)
Motivál. Tervezgetek. Több bort ittam vele ebben a néhány napban, mint ezt megelőzőleg egy éve. Nem azért mert sokat ittam volna anno.
Hedonista. Azt mondja és én elhiszem neki. Engem is rávesz. Nem ellenkezem, élvezem. Kis villámcsapás. Kis halál. Kis kaján. Nagyon nagyon szeretek vele lenni. Tudja ezt ő, ám ha nem, mostmár igen.
Ha lerágcsálnám magamról ezt a szerelmes bőrt, húst és inakat, összecsukló csontvázam még sok-sok mindent elismerne, a maga kis csontpofa-realitásával.
A fantáziáját, ami a fejecskéjében van, vadságát, szelídségét, egyedüliségét. Számomra egyedüliségét.
Aki meg a fejünket akarja, akassza fel magát. Neki is van ám lángszórója. Nem is akármilyen. Olyan, hogy a jelenlétével (pontosabban már a megérkezéssel, a ténnyel, hogy létezik és eljő) olyan Epic Fail-t képes kreálni, hogy csak elismerően tudok pislogni. Azért a mosoly részemről is ott van ilyenkor.
Vannak helyek. Vízszintesek, függőlegesek, kevésbé egyenletesek. Iroda, mosdó, hall, hálószoba nameg egy olyan aprócska kis tudat, amivel (kicsit old's cool na és blúzos) fityiszt mutathatunk. Kényre kedvre szerint, okosan. No, meglátjuk még.
A hétfőt kitoltuk vasárnap+1 -nek vagy valami ilyesmnek. Reggel szólt a telefon, de senkit sem érdekelt. Neki egyetem minusz, nekem suli. Megérte. Hogy a fenébe ne érte volna meg. Azt írta, nyugodt volt minden. Egyetértek vele, nyugis.
Hagyott aludni. Kedves volt tőle.
Becézgetem. Ő is engem. Nem azért, mert nem szeretem. Ellenkezőleg.
Mára ennyi. Minden jót!
novemberi tamás
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Csoda. Dolgok, aminek olyan kicsi az esélyük, minthogy a levegő arannyá változzon. Káosz. Hatalmas káosz, melyben bukdácsolva két ember hirtelen találkozik. Összenéznek, elejtenek egy apró megjegyzést egy olyan dologról, ami mindkettejük számára fontos (akár Friedrich bácsiról, akár bármi másról), ezáltal kapcsolatba lépnek. Először csak egy alig látható vékony cérna köti össze őket, majd az idő múlásával a sors egyre több cérnát ad nekik ajándékba. A cérnák összefonódnak, és spárgát alkotnak, majd kötelet. Elszakíthatatlannak hitt kötelet. Ám ez a kötél akármilyen erősnek és szétvághatatlannak tűnik is, nem az. Ha elhanyagolják, könnyen fölfeslik, és onnantól a folyamat szinte visszafordíthatlan. De ha vigyáznak rá, egyre erősebb lesz, míg végül eléri létezésének valódi célját: hogy ne lehessen elpusztítani és örökké összekösse azokat, akik fontosak egymásnak.
VálaszTörlésHa ez sikerül, az maga a csoda. És a levegő is talán arannyá változik egyszer...
Talán...^^
Szép dolog a szerelem... :) És nehéz...Az idő múlásával egyre nehezebben könnyű s egyre könnyebben nehéz... De megéri... Uh csuriba az összes ujjam és vigyorgom és szurk szurk hogy sokáig tartson:) De aztán mosolygoni lássalak művészkém mert különben jajj neked...:):P;)
VálaszTörlés