Ma volt meg az érettségi első puritánnak nem nevezhető mentális sortüze a szilajságom ellen. A magyar.
Reggel a következő kis felkiáltás (igen, ami mein führerrel kezdődik) járt a fejemben és a hozzá tartozó képsorok. Ez járt a ballagás alatt és néha-néha felütötte magát könnyed sétáimkor is.
A zene nem eredeti alatta, megváltoztattam kicsit, így abszurdabb.
Igen, egyszerű vagyok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
stop worrying and love the bomb!
VálaszTörlés